𝑺𝒊𝒍𝒆𝒏𝒕𝒍𝒚 𝑫𝒆𝒔𝒕𝒓𝒐𝒚𝒆𝒅 ☆彡 𝑬𝒓𝒆𝒓𝒊

◤ 13. ◢

Levi családja. Hát, az hét szentség, hogy az apja nem százas, viszont az anyukájával még nem találkoztam. Úgy látszol itt volt az ideje. Leviék lakása előtt álltam vele együtt, hogy ajtót nyisson nekünk. Egy szál vörös rózsa volt a kezemben, na meg csoki. 

Nyílt az ajtó és előttem egy bombázó állt, szó szerint. Levi annyira hasonlított rá, kivéve a magasságát. Na jó, ez gonosz volt tőlem, mindenesetre az anyukája egy fiatalos hölgy volt, fekete hajjal, szürke szemekkel és szép fehéres bőrrel. Barátságosan mosolygott rám amikor meglátott és azonnal át is ölelt.

- Ohh, Eren! Végre megismerhettem a kisfiam egyetlen szerelmét - ujjongott boldogan, miközben szorosan ölelt.

- T-tessék? - döbbentem le.

- Oh, én tudtam ezt a dolgot róla mindig is - magyarázta meg az anyukája rögvest, legyintve egyet kezével ezzel jelezve, hogy nem nagy dolog, mire Levi csak fintorgott.

- Áh, é-értem...- motyogtam bénán. Felé nyújtottam az ajándékokat, amiket nagy szeretettel fogadott el.

Az anyukája nagyon rendes embernek tűnt, nem is értem, hogy jöhetett össze egy olyan gyökér emberrel, mint Levi apja. Bevezetett minket a nappalijukba, de elő ugrott egy vörös hajú lány óriási zöld szemekkel, derűs arckifejezéssel. Látványosan mért végig, közel hajolt vállamhoz és mélyet szippantott.

- Leeeeviii aniiikiii! A barátodnak nagyon jó illata van! - sipítozta izgatottan, majd rám nézett. - Milyen tusfürdőt használsz te? Vagy milyen parfümöt? Annyira férfias!

- Isabel, igazán abba hagyhatnád a rikácsolást, még a végén mindannyian elijesztitek tőlem szegényt... - szólt rájuk feldúltan Levi és látszott rajta mennyire zavarba jött családja miatt.

Kuncogtam rajta, mire megjelent egy szőkés barna hajú srác kékes szürkés szemekkel, elég jó fizikummal, ráadásul még magas is volt. Kinyújtotta felém kezét barátságosan, én pedig viszonoztam a gesztust és kezet ráztunk illedelmesen.

- A nevem Eren Jaeger - mutatkoztam be, ahogyan azt kell.

- Az enyém Farlan Church - viszonozta derűs arckifejezéssel.

- Az enyém pedig Isabeeeel! - kiáltott fel.

Ez a lány velünk egy idősnek tűnt, még is olyan, mint valami.. kis óvodás. Még is, aranyos ezzel a stílusával. Őszintének véltem ezeket a reakciókat tőle, egyáltalán nem rájátszott vagy ilyesmi. 

Levi kizökkentett gondolataimból és egyből elrángatott a szobájába. Becsukta maga mögött az ajtót és bezárta. Idegesnek tűnt.

- Minden rendben?

- Ja, csak nem akarom, hogy kiábrándítsanak belőlem.. - vallotta be őszintén Levi.

Talán ez olyan szerethető benne, sosem kertel, hanem kimondja, ahogyan érez.

- Miket beszélsz te? - nevettem fel, ahogyan közelítettem felé. - Azt hiszed így elmenekülhetsz tőlem? 

Levi felkapta a fejét és teljesen elképedt.

- M-még.. sosem mondtál nekem ilyeneket.

- Úgy tűnik ideje, de nem vagyok a szavak embere, Baaaakaaa! - nyújtottam ki a nyelvem felé és látszott, hogy tökre elpirult.

Ölelésbe húztam és adtam feje búbjára egy puszit. Karjaimba csimpaszkodott, úgy tűnt nagyon is kellett ez neki.

- Szeretek veled lenni és nem kívánok senki mást rajtad kívül. Ez elég meggyőző így?