Egy régi ismerős? Vagy valaki más? +18

A Bolt

Tárgyalás után irodámba sietek. Ledobálom a cuccom és leülök az asztalom elé. Táskámat felkapom, elkezdem keresni a telefonom.

A megtalálása után válaszolok a jött üzenetekre. Képernyővel lefele helyezem az asztalomra, ekkor megláttom az átlátszó tokba helyezett névjegykártyát.
Kiveszem a tokból és csak nézem.
Irjak neki? Vagy hívjam fel? Biztos ezt akarom?

7 éve várok erre, hülye lennék nem keresni. Elmosolyodok majd az órámra nézek mely jelzi, hogy végre mehetek haza Luciferhez. Felkapom kardigánom, táskámba visszadobálom a telefonom és névjegykártyát biztonságos kis zsebbe helyezem majd elindulok.

Hazaérve konstatálom, hogy üres a hűtő, el kell mennem boltba. Kicsit még pakolászok a lakásba, elmosogatok, felmosok, leengedem a redőnyőket. Összeírom, hogy mire is lesz majd szükségem a boltból.
Egy közeli kis boltot választok így gyalog indulok el.

Boltba érve egy bevásárlókocsit fogok meg és kezdem eltolni. Minden sorba bemegyek, mindegyikből kell valami féle áru. Bedobálom a cuccokat a kocsiba és elindulnék ha nem hallanék meg valamit... Adam hangját hallom meg nagyon közel hozzám talán a mellettem levő sorból.

Elindulok hang irányába de ahonnan hallhatam üresen állt , sehol egy ember, se Adam. Megint halucinálok. De mikor nem?

Kasszához érek majd fizetek. Bepakolom zacskókba a vásárolt termékeket, ekkor jövök rá, hogy rohadtul sok cucc van és rohadtul gyalog jöttem.
Nagy nehezen belekapaszkodok a zacskókba majd kivergődők a boltból.

- Miért nem kocsival jöttem? Hogy az isten áldjon engem.- mondom ki hangosan gondolataimat azzal nem törődve ki hallja és ki nem.

- Camille segíthetek?- hallom meg a kisérteties hangot. Hátra fordulok.
- Ta...Adam?- hogy kerül megint ide?
- Segíthetek haza vinni a cuccokat?- kérdezi tőlem körübelül félméterre. Nagy levegőt veszek.
- I...igen azt megköszönném!- mosolygok rá. Bólint majd a kezem fele nyúl. Elveszi egyik kezemből a zacskókat, de eközben hozzá ér a kezemhez. Ekkor mintha áramütés ért volna. Halkan felsóhajtok, de nem elég halkan, mert rám kapja tekintetét.

- Közel lakom, nem kell sokat sétálni.- ismét némán bólint. Elindulunk a lakásom felé. A 10 perces út néma csöndben telt, nem viccelek egyikünk sem szólalt meg.

Házamhoz érünk, nagy nehezen előszedem a kulcsom. Belököm az ajtót majd elindulok a konyha irányába. Hallom ahogy becsukja az ajtót, majd az egyre hangosodó lépteit.
Lepakoljuk a pultra a szatyrokat. Megfordulok majd felnézek rá.

- Kérsz esetleg kávét, teát?- Kérdezem félve, hogy mit fog válaszolni. Össze húzott szemöldökkel gondolkozik egy kicsit majd egy huncut mosollyal válaszol.
- Egy teát elfogadok, köszönöm!- Bólintok kicsit elpirulva mosolyától. Gyorsan lerugom magamról a cipőm és kiviszem az előszobába.
- Milyen teát kérsz?- Fordulok egyből a teák felé.
- Milyen van?- hallom hirtelen közvetlen magam mögül hangját. Megpördülök.

Nagyon közel áll...érzem arcomon a meleg levegőt melyet kifúj. Lehunyom a szemem... mint az álmokban.

Érzem ahogy megmozdul teste elöttem, de nem nyitom ki a szemem.
Kezembe ad egy teás dobozt majd a szám sarkára ad egy puszit.
-Ez a kedvencem.

Hátrébb lép majd helyett foglal a konyha asztalnál levő széken.

Én pedig állok vele szemben lehunyt szemekkel a teás dobozt szorongatva.