Egy régi ismerős? Vagy valaki más? +18

Ismeretlen szám

Nagy levegőt veszek majd kinyitom a szemem. Engem néz, szugerál.
Megfordulok és elkezdem készíteni a teát.
Barackos fekete tea. Ez az én kedvencem is.
Érzem magamon folyamatosan a tekintetét.
Felé fordulok míg elkészül a tea, elkezdem ki pakolni a szatyrokban lévő árut. Mindent a helyére egyből.

- Még mindig tanítasz a suliban? - kérdezem ahogy sikerül összeszednem magam.
- Igen, ugyan ott. És veled mi történt a suli után? - kérdezi meg nem szakítva szemkontaktust.
- Hát igazából semmi érdekes. Elköltöztem anyától ide, majd találtam egy állás lehetőséget egy könyv kiadónál amit egyből meg is kaptam. Ez volt 3 éve. Most pedig a kiadónál én vagyok a dokumentumok ellemzője. Tehát én vagyok a szerves része az egész helynek. Elolvasom a kiadni kívánt könyveket, ha érdekesnek találom tárgyaláson ajánlom, ha nem tetszik akkor valaki más átveszi ezeket a könyveket. - magyarázok neki folyamatosan. Hirtelen elvigyorodik.
- Amikor felelnie kellett meg sem bírt szólalni, de Emilievel nagyon ment mindig a duma. Meglepő, képes megszakítás nélkül 2 percet beszélni. -nevet fel hangosan. Engem is elragad a nevetése így együtt nevetünk. Megtörlöm a szemem amiből elkezdett folyni a könny.

Tea főző hangjára némulok el. Kitöltöm a teát két bögrébe, elé teszem a gőzőlgő italt mellé cukrot, izesítőt, mézet és citrom levet.
- Köszönöm! - mosolyog rám amitől egyből elolvadok. Elkezdi ízesíteni a teáját. Kanalat beleejti a bögrébe majd elkezdi kevergetni. Mikor már úgy látja összekeveredet eléggé, kiveszi a kanalat a bögréből majd szájához emeli.

Kidugja rózsaszínű nyelvét majd végig nyalja az evőeszközt. Végig a szemembe néz. Hirtelen elönt a forró vágy iránta.
- Azt a kurva - suttogom miközben újra a teámnak szentelem a figyelmem. Apró kuncogását hallom magammal szemben.

Milyen lehet a nyelve ott le...itt ül velem szemben nem most kéne ilyeneken gondolkozni. Nagy levegőt veszek, ismét ránezek. Hirtelen beharapom az ajkam, hogy ne nyögjek fel tekintetétől melyben ugyan úgy mint testemben forró vágy lángja ég.

Megköszörüli torkát majd az órájára néz.
- Nekem sajnos mennem kell. Áll még a kávé?
- Igen, megcsörgetlek hogy mikor.
- Oké, köszönöm a teát. -néz megint rám majd le a lábához. Én is odanézek. Lucifer vadul dörgölőzik Adam lábához. Kuncogni kezd.
- Lucifer mit csinálsz? -meg áll a kiscica mozdulataiban rám tekint, nyávog egyet majd folytatja a dörgölözést. Adam hangosan nevetni kezd és megvakargatja a nyakát. Megrázom a fejem.
- Ki kisérlek. -mondom és elindulok az ajtó felé.
- Még egyszer köszönöm a teát.
- Én köszönöm, hogy segítettél elcipelni a szatyrokat. - mosolygok fel rá.
- Igazán nincs mit. - mosolyog rám. Elnémulunk és csak nézunk egymás szemébe.

Elkezd közeledni felém, egyre közelebb van a szája a számhoz. Meg akar csókolni? Jézusom!
Észhez térek és én is közel hajolok hozzá. Érzem ajkaimon leheletet.
- Meg akarlak csókolni.
- Miért nem teszed? - suttogom vissza.
Ennyi kellett, megszüntette közöttünk lévő távolságot.

Ajka ajkamra tapadt szorosan. Óvatosan csókol, mozgatja ajkait. Nyelve végig csúszik alsó ajkamon engedélyt kérve a bejutásért. Megadom, nyelve egyből találkozik az enyémmel. Felnyogok az érzéstől. Átkarolom a nyakát szorosan magamhoz huzom.
Egyik kezét arcomra teszi, másikat derekamra így szorítva magához.
Lassan csókolozunk.

Lassan eltávolodik ajkamtól a levegő hiány miatt.

Kapkodjuk a levegőt. Szemembe néz, ad egy utolsó hosszú puszit számra, egyből viszonzom. Elhúzódik, fülem mögé tűr egy hajtincset.

- Várom a hívásod! - ellép tőlem, meg sem várva válaszom kilép az ajtót és el is tűnik.

Sokkból felébredve kapok a számhoz.
Meg csókolt...
Azok az ajkak...
A nyelve...

Ábrándozásomat telefon csörgés zavarja meg.

Felkapom, megnézem a kijelzőjét.
Ismeretlen szám. Felveszem és fülemhez tartom.
- Camille Artmenson telefonja. Segíthetek? - senki nem szól a telefonba.

- Hagyd őt békén...