Egy régi ismerős? Vagy valaki más? +18

Lucifer

A könyv kiadóba szokásos munkaköröm megfelelő kielégítése után összepakolok az asztalomon. Rendbe rakom a jegyzeteket illetve a kész prosprektusokat a nem sokára kiadandó könyvekről külön kupacba teszem.

Miután kész vagyok felkapom a táskám és a porta felé veszem az irányt.
Kifele menet szembe jön velem kedves fönököm Emilie. Aki a legjobb barátnőm is.

- Szia, Camil! A lányokkal elmegyünk bulizni, van kedved velünk tartani?
- Hello, öhm hova mennénk?
- Licufer italbárba-vigyorgot rám mint aki tudja hogy ennek a bárnak nem lehet nemet mondani.
- Oké, hívj a részletekkel. Sietek, puszi Emil- rohanok az ajtó fele miközben magyarázok
-Szióka!

*
Haza érve megpillantom kis szörcsomómat.
- Mi legyen neked hát a neved? Hmm, fekete cica vagy akkor mondjuk... legyél Lucifer!- Simizem meg a buksiját nevetve.
- Egy bárról kaptad a neved Lucifer.- Hatalmasakat pislogva nyávog egyet majd a lábamhoz dörgölőzik. Mosolyogva készítek valamiféle ehetőt magamnak.

Fél 9kor találkozunk Emilievel és a lányokkal a bár előtt.
8 óra van már én pedig készen feszítek bor bordó színű térdig érő tapados koltél ruhámban. Éppen annyit mutat mely férfiakat kiváncsivá teszi, hogy vajon mi lehet a ruhanemű alatt.
Fekete magassarkú szandállal párosítottam, kicsit erősítettem a sminkemen, hajamat pedig szög egyenesre vasaltam.

Fekete boríték táskámba helyezem az irataimat telefonom papírzsepit és pár darab óvszert. Sose tudni mi fog történi. Biztos ami biztos. 😉

Egy vékonyabb blézerrel a kezemben elindulok gyalog a bár felé hisz körübelül 10percre van gyalog ennyit csak kibírok magassarkúban.

Mire a bárhoz érek meglátom a lányokat mindenki csini koktél ruhába feszít.
- Sziasztok csajok!- Kiáltok fel hogy mindenki hallja. Mindenki visítva felém fordul.
- Camille!-kiáltanak fel vigyorogva.
Mindenkit egyesével megölelgetek.

Emilie, Cat, Carly, és az egyetlen lány aki kicsit nekem ellenszenves Rose. Mindig van vele kapcsolatban egy fura rossz érzésem, de még nem történt semmi negatív vele kapcsolatban.

Bent a bárban egy sarokban lévő boxban foglaltunk helyett. Már pár kör erősebb rövid lecsúszott. Most pedig az újonnan rendelt koktélokat várjuk vidám beszélgetés közben. Látom közeledni a pincért az 5 koktéllal. Miközben pakolta elénk az italokat éreztem a szúrós tekintetét.
Átnyújtotta az italom és egy apró papír fecnit rajta a telefonszámával. Pincérre nézek negédes mosollyal majd megrázom a fejem. Lehajtott fejjel elsétál.

Emilie tekintetét kapom el aki mérgesen néz rám.
- Most mi az?
- Ez meg mi volt? Tálcán kinálta fel magát és te csak megráztad a fejed.
-Nem volt az esetem - rázom a fejem
- Neked senki sem az eseted - nevet miközben meglöki a vállam.
Nevetni kezdek én is.

20 perc elteltével kifogyva az alkoholból állok fel az asztaltól. Én kaptam eme nehéz küldetést miszerint szerezzek még italokat miközben a lányok táncolni mentek.

Pulthoz sétálok és kikérem az italokat. Körmömmel kopogtatva a pultnál várok.
Hirtelen valaki végig simít a kezemen. Hátra fordulok. A pincér.
- Ne haragudj a zavarásért. Lenne kedved meginni velem valamit?- Kérdezi a pincér.
- Ne haragudj de nem egyedül vagyok, nem szeretnék elszakadni a lányoktól.
- Ohh, értem a további jó mulatást!

- Ezek a pasik...- szólal meg mellettem egy mély dörmögös hang.
A hideg egyből kiráz a felismeréstől. Megfordulok és meg látom Őt. Vigyorog rám. Lesokkolok.

Ő az aki kísért minden egyes álmomban, már 7-dik éve...

Aki meg szeretette velem az olvasást, akinek köszönhetően a könyvkiadó mellett döntöttem...

Akibe szerelmes voltam gimnázium 4éve alatt...

Az irodalom tanárom...

Adam Williams... Tanár úr...