Egy régi ismerős? Vagy valaki más? +18

Féltékenység

Mérgesen fújtatva nézek Adamra.
- Ismered? - kérdezem mégjobban felhúzva magamat szórakozott fején.
- Igen ismerem Camil. Egy régi ismerős. De miért is érdekel? Talán féltékeny vagy? - vigyorog rám.

- Miért lennék féltékeny egy ribancra? Nem is vagyunk együtt. - rázom a fejem még mindig puffogva.
- És ha együtt lennénk? Akkor feltékeny lennél? - hajol hirtelen közel arcomhoz, hogy a mellkasunk szinte összeér.
- Akkor valószínűleg féltékeny lennék.- suttogom ajkaira.

- Akkor szerintem legyél féltékeny. - mondja miközben elkezd húzni a tánctérre.
- Már mint?- kérdezem értetlenül mikor már magához húzott. Kuncog egy sort rajtam.

- Azt hittem nem kell elmagyaráznom. - megpörget majd erősen visszaránt magához, mellkasának ütközöm.
- Azt akarom, hogy az enyém legyél. Azt akarom, hogy a barátnőm legyél és ne macska egér játékot játszunk.- közli velem.

- Azt akarod, hogy a barátnőd legyek? Komolyan?
- Igen, ezt akarom. - bólogat.
- Oké! - bólintok mire értetlen fejjel reagál.
-Igen leszek a barátnőd, én is ezt akarom. - vigyorgok rá.

Hirtelen magához ránt és ajkaimra tapad ajkaival. Meglepődők majd egy pár pillanat múlva visszacsókolok. Pár percig tarthat a csók mire elhúzódik.

- Lenne kedved feljönni hozzám? - suttogja az ajkaimra Adam. Bólogatok mire csak megragadja a kezem és a kijárat felé rángat.

Megvárja, hogy beüljek a kocsiba, átfut a másik oldalra majd el is indulunk lakása felé.

*
Kinyitja előttem a bejárati ajtót, belépek egyből lerugom a cipőmet a fal mellé. Beljebb sétálok a házba, fejemet ide oda kapkodom, hogy a látottakat magamba szíppancsam.

Hátam mögött érzem közelségét. Átkarolja derekam és ad a fülem mögé egy apró puszit.
- Adok valami kényelmesebbet. - suttogja nyakamba. Bólintok mire megfogja a kezem és elhúz egy lépcsőhőz. Felmegyünk a szobájába, elkezd kutakodni a szekrényében.

Előhúzza az egyik polóját és egy pamut nadrágot. Kezembe adja majd illedelmesen kivonul a szobából, hogy át tudjak öltözni.

Leveszem magamról az estélyi ruhát leteszem az ágyra, átveszem a kapott ruhákat majd lemegyek hozzá.

Konyhában pörög forog, megtámasztom magam a mögötte lévő pultnál és elkezdem nézni.

Megfordul és végig néz rajtam. Hümmög egyet mire én csak felhúzom kérdőn a szemöldököm.
- Jól állnak a ruháim... de jobb lenne anélkül... De nem ma. - kacsint rám majd folytatja eddigi tevékenységét. Én csak megrázom a fejem.

- Mit csinálsz? - kérdezem míg odasétálok hozzá.
- Gondoltam lenne kedved megnézni velem egy filmet ezért csinálok pattogatott kukoricát. - magyaráz miközben megpróbál valamit kihozni a mikróba tevős popcornnal.
- Segíthetek? - bólogat és szinte hozzám vágja. Kibontom majd berakom a mikróba. Megvárom míg kész lesz majd egy tálba kiöntöm.

- Túl egyszerű igaz? Ez neked nem megy. - kérdezem közben bekapok pár darabot.
- Ez egy külön művészet. De te nagyon jó művész vagy. - tereli a témát. Nevetek.

Bevonulunk a nappaliba majd elindítja a filmet.

*
Végig néztük a filmet, megesszük a popcornt majd megtárgyaljuk a látottakat. Mint régen irodalom órán.
Ezek után elindulunk a szobája felé. Külön külön elmegyünk zuhanyozni, vissza veszem a bugyimat és a tőle kapott fölsőt.

Bemegyek a hálószobába, bent fekszik az ágyba rám várva. Befekszem mellé, minden mozdulatomat követi.
- Megsem kérdeztem, hogy akarsz e nálam aludni. - nevetgél miközben engem néz.
- Szerintem már eldőlt. - nevetek vele.

Magához húz ad egy lágy csókot ajkaimra.
- Jó éjszakát szépségem.- néz szemeimbe.
- Jó éjt Adam. - adok én is egy puszit ajkaira.

Háttal fordulok neki, magához húz. Lehunyom a szemem, arcát nyakamba temeti. Így alszunk el egymáshoz símulva.

Együtt...