Egy régi ismerős? Vagy valaki más? +18

Estély

A vásárlás után haza fuvarozott a lakásomhoz. Emilie átugrott a belépőkkel majd egy fenyegetés után hogy mesélnem kell, magamra hagyott.

Este 7 órára beszéltük meg Adammal, hogy eljön értem. Kb 3 órám van, hogy díszbe vágjam magam. Elmegyek fürdeni illetve hajat mosni. Mikor kész vagyok magam köré csavarom a törölközöt. Átfésülöm vizes hajam majd megszárítom.

Elő veszem a fejben elképzelt ruhámat. Egy sötétkék földigérő estélyi ruhát mely teljesen jól passzol Adam öltözetéhez. Keresek egy csipke fehérnemű szettet biztos ami biztos.

Ki sminkelem magam majd felkapom az előkészített fehérneműt és a ruhámat. Begöndörítem a hajam majd mérnöki pontossággal elrendezem.

Pontosan időben végzek, elteszem a jegyeket illetve telefonom, iratokat. Kopogtatnak az ajtón, felkapom fekete platformos magassarkú cipőmet. Kinyitom az ajtót meg látom őt teljes pompájában.

- Szép estét hölgyem! Igazán csinos! - nyújta felém a kezét. Kezébe csúsztatom a sajátomét, mely szinte elveszik az ő hatalmas tenyerében.
- Viszont kívánom. Ön is nagyon jól néz ki Uram. - viszonzom gesztusát kuncogva. Visszafordulok és bezárom az ajtót.

Elindulunk az autója felé. Kinyitja az ajtaját megvárja, hogy beszálljak majd óvatosan becsukja. Beszáll a vezetőülésbe majd beindítja az autót és elindulunk a helyszínre.

*

Belépve az estély helyszínére kezünkbe nyomtam egy egy üveg pezsgőt. Beszélgetünk folyamatosan, mesélek Adamnak a könyvkiadóról.

Emilt látom hozzánk közeledni.
- Szia szívem! - szólítom magamhoz erősen barátnőmet.
- Szia édes! Örülök, hogy eljötettek! Jó napot Tanárúr! -mosolyog Adamra.
- Szervusz Emilie! - valászol mosolyogva.
- Bocsánat, rohanok tovább. Remélem nem felejtetted el, hogy beszélned kell a munkakörödről illetve szerepedről a kiadóban.
- Nem, nem felejtettem el.- mondom neki fejemet rázva. Válasz nélkül rohan is tovább. Rá nézek a csuklómon lévő órára.

- 20 perc és kezdek. -mondom egyre jobban izgulva amit Adam valószínűleg észre vett.
- Ne izgulj, ha segít nézz közben engem. - kap a kezem után és megszorítja. Bólogatok. 20 percig beszélgettünk még majd elindulok a színpad felé.

Izgulva sétálok fel a reflektorokkal megvílágított helyre.
- Jó estét kívánok! Ma egy kicsit a könyvkiadónak igazából a szerves részéről szeretnék beszélni. - elkezdek beszélni, elmesélem a feladataimat, a nehézségeit, egyszerűségét.

Körübelül 15 percet beszélhettem mikor meglátom Adamat egy lánnyal beszélgetni. Folyamatosan a lányon tartom beszédem közben de nem ismerem fel. Pár percen belül megfordul és meglepetségem miatt kicsit meg akadok a beszédben.

Rose...

Gyorsan befejezem a mondanivalómat majd lerepülők színte a színpadról. Oda sétálok hozzájuk.
- Sziasztok!
- Á szia Camille!- hajol hozzám Rose
- Milyen voltam? - kérdezem mind a kettőjüktől.
- Nagyon jó voltál. - válaszol egyből Adam.
- Hát lehettél volna jobb is, már nem azért. - szúrja oda Rose. Felhúzott szemöldökkel nézek rá.
- Akkor el is megyek. Puszika. - nyávog Adamnak majd végig símít a kezén és rázva magát ellibeg.

Ribanc...

Soha nem kapod meg...

Ő az enyém...