Egy régi ismerős? Vagy valaki más? +18

Bilincs?

Oldalamra fordulok hangosan szusszantva. Lassan nyitom ki szemeim de egyből vissza is csukom, morogva könyvelem el magamban, hogy nem húztam este le a redőnyt.

Halk mormogos kuncogást hallok magam mellől. Oh a szerelmem.. micsoda? A szerelmem... persze hát ki más lenne.

Elmosolyodom gondolataimra és hangjára. Ismét megpróbálkozom szemeim kinyitásával, ez úttal sikerrel is járok.

Gyönyörű arcát pillantom meg. Vigyorog, huncut farkas vigyort villant rám. Kérdőn pillantok rá.

- Csak nem elfáradtunk? -mondja a reggeli mély hangján.
- De.- kuncogok
- Dehát miért? Nem is csináltunk semmi extrát. -mondja teljesen komoly arccal szemei pedig szinte feketévé változnak.
-Mire gondolsz extra alatt?- kérdezem pironkodva.
- Hát kikötőzés, bilincs, ostor és hasonlók. - arcomból az összes vér kifut.
- Mi? Úgye most csak viccelsz velem?- arca még mindig komoly, szigorú. Szemei rám villanak.
-Igen!- pár másodperc után elér tudatomig mit is mondott.
- Adaaaaaaaaam! Menj a picsába, rám hoztad a szívinfarktust. -megsimogatom a mellkasom mintha tényleg fájna.

Hangosan nevet, arcát félig takarja kezével. Morcosan nézek rá. Rám pillant és még jobban kitör belőle a nevetés. Arcom megrándul majd pár másodperc múlva vele nevetek.

Pár percnek tűnő idő útán abba hagyjuk a nevetést és csak mosolyogva nézünk egymásra.

- Szeretem mikor nevetsz.- suttogom neki.
- Szeretem mikor velem nevetsz.- mondja mosolyogva. Visszamosolygok.

Végig símít arcomon majd keze lecsúszik tarkómra és óvatosan közel húz magához. Ajkai halványan érintik számsarkát. Elmosolyodom, lehunyom szemeim. Következő puszinál arrébb fordítom fejem így számra érkezik ajka.

Halkan nevet majd megcsókol. Óvatosan csókol mintha porcelán baba lennék. Pár másodpercig tart majd elhúzódik.

-Én téged szeretlek! -suttogja számra. Pillangók a hasamban életre kelnek.
-Én is szeretlek!

Egy pillanattal később már rajtam fekszik, megcsókol már nem óvatosan. Kezeimet leszorítja fejem fölé. Térdével szétfeszítí lábaim majd az ágyékát érzékeny középpontomnak nyomja.

Belenyögök a csókjába. Ajkai elimdulnak a nyakamon lefele, apró csókokat adva. Mellemhez közeledve megáll majd rám pillant.

- Még egy kör?
-Ezt kérdezni kell?- vigyorodom el.

Ajkai visszatérnek melleimhez. Halkan sóhajtva fogadom érintését.

Kimelegedve és pihegve fekszem Adam mellkasán. Hajamat simogatja nyugtatóan.

- Felkéne kelni és elmenni boltba.- morgom mellkasába.
- Akkor gyerünk.- lök le magáról.

-Kulcs megvan? Pénztárca?
-Minden megvan, menjünk máár. -nyávog mögöttem. Lehajolok cipőmért. Kihasználva az alkalmat rávág egyet a fenekemre. Felszisszenek.

-Haladjunk asszony. -kiált fel, nevetve nézek rá.

Kézen fogva indulunk meg a kisbolt felé. Nevetve, viccelődve...nem is sejtve mi vár még ma ránk.