Egy régi ismerős? Vagy valaki más? +18

Agresszív barátnő

- Halo, ki az? Kit hagyjak békén?- kérdezem egyre feszültebben.
- Hagyd békén Adam-et, nem vagy neki elég jó!- ezzel kinyomja a telefont.

Mi a picsa? Ki a franc volt ez?
Mérgesen ledobom a telefont majd vissza ülök a pulthoz. Újra hallom a telefonom csörgését. Felkapom és dühösen fogadom a hívást.

- Nem fogom békén hagyni Adam-at te ribanc szállj le rólam.- sziszegem mérgesen a telefonba.
- Camil? Emilie vagyok.- hallom barátnőm hangját.
- Oh baszki, ne haragudj csak ideges vagyok.- mondom halkan majdnem sírva.
- 10 perc és ott vagyok. -ezzel kinyom.

Halkan sírva hajtom le a fejem a pultra.
Egy szőrős mancsocska kezdi el tapogatni az arcom. Felemelem a fejem megláttom gyönyörű mostanra már egészségessé vált kis cicámat.
- Lucifer édesem. - sírom neki. Magamhoz szorítom és elkezdem simogatni. Alázatosan dorombol és nyávog.

10 perc múlva ahogy igérte Emilie, kopogtat az ajtómon. Hangos morgásnak tünő hanggal mondom, hogy nyitva. Belép majd rám néz.

- Hívjam a papot? - felnevetek majd kitárt karokkal csoszogok felé.
- Édes istenem, Camil mi történt veled?- kérdezi magához szorítva.
- Menjünk a nappaliba és mindent elmesélek. - bólint és elindulunk a nappaliba. Elkezdem mesélni neki az eddig történteket. A bolt, a tea, a csók és végül a telefon hívás.

Egész végig csöndben hallgatta a történteket, mikor befejezem rá nézek.
- Megkeresem azt a ribancot és letépem az arcát, hogy még plasztikai úton sem lehet helyre rakni.- ugrik fel fújtatva mire én megijedek.

- Viszont most azonnal felhívod Adam-et és rohadt gyorsan megbeszélsz vele egy találkozót vagy én fogok beszélni vele és azt nem fogod megköszönni. -hadonászik ujjával felém.
- De Emil...
- Nincs de Camille Artmenson, NINCSEN. -üvölt már a végén. Oh istenem mindjárt tűzet is fog okádni.

Kirohanok a telefonomért majd a táskám után kutatok. Kikapom a táskámból a névjegykártyát. Betárcsázom majd kicsit dilemmázva nyomok a hívás gombra.
Kicsöng... és még mindig...
Mire már feladnám, felveszi.

- Adam Williams telefonja. Miben segíthetek?- hallom morgos hangját. Talán ideges?
- Szi.. szia Adam, Camille Artmenson vagyok. -dadogok kicsit.
- Oh Camil örülök, hogy hívtál. Akkor mikor kávézunk? - vidul fel hangja.
- Neked mikor jó? Délutánonként 3-tól szabad vagyok.
- Szuper! Holnap mondjuk fél 4 a Caffé House-ban?
- Tökéletes. Akkor találkozunk fél 4kor. Szia Adam.
- Camil! Örültem, hogy nem húzódtál el. -ezzel kinyomta a telefont.

Rá nézek Emilre.
- Örült, hogy nem húzódtam el tőle a csók közben. - kuncogok fel.
- Mondom én, hogy nem vagy neki közömbös. - simít végig a kezemen. Bólogatok.
- A hívással meg szerintem ne foglalkozz, nincs értelme ezen stresszelni. - bólintok.
- Nézünk valami filmet ha már itt vagy?
- Igen persze, keresek valamit addig hozz valami nasit. - kimegyek a konyhába kiveszek pár zacskó nassolnivalót a szekrényből.

- Neked mióta van macskád? -jön be kezébe a macskával.
- Ő itt Lucifer és körübelül 3 napja van itt. - vakargatom meg a füle mögött a cicát.
- Nagyon édes. Találtam filmet, horror, Démonok között 2. Jó lesz?
- Még úgy sem láttam. - kezében adok egy tál nasit majd elindulok a nappaliba ahol már a tévé bevan izzítva.  Leülünk majd elkezdjük nézni a filmet.

A sok ijedés után Emilie úgy dönt, hogy haza siet, mert már eléggé későre jár. Miútán ki kisérem, eszek pár falatot, adok Lucifernek is kaját.

Elmegyek fürdeni majd bele bújok a pizsamámba.

Bevetődők az ágyamba és alszom el a cicával a fejem fölött, előre félve a rám váró álmoktól.