Egy régi ismerős? Vagy valaki más? +18

Öltöny

Fekszem az ágyamon kattogva az álmomon. Sosem álmodtam még végig. Ez volt az első. Kellett nekem felriadni.

Telefon csörgésre figyelek fel, éjjeli szekrényem felé fordulok felkapom a telefont meg nem nézve ki hív.
-Halo? -szólok bele a telefonba reggeli rekettes hangomon.
-Szia Camille, itt Adam! -szólal meg mély hangján.
-Szia. Miújság?- meglepetten kérdezem.
- Semmi különös. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy esetleg nem lenne baj, hogy nem kávézni megyünk? Tudod lesz a könyvestély és az ma van. Szeretnék elmenni de nem a mi találkánk kárára. - veti fel egyből.
- Ohh oké, mehetünk, de egy valamit elárulok neked. Én hivatalos vagyok erre az estélyre most kaptam a főnökömtől sms-t hogy van nála két jegy és hogy szerezzek valakit. Szóval nincs akadálya. -vigyorgok a telefonba.
- Zseniális! Akkor lenne még egy kérdésem de inkább kéresem. Eljönnél velem öltönyt venni? Kell egy női szem. Na mit mondasz?
- Elmegyek szívesen. Ma nem dolgozom bármikor elmehetünk. -nevetek.
- Akkor mondjuk 3 óra múlva? Befejezem még a dogák javítását aztán elugrok érted.
- Tökéletes. Akkor 3 óra múlva és örülök, hogy hívtál. Szia Adam! -mosolyogva suttogom.
- Szia Camil!- nevet mély hangján és még mielőtt kinyomná a telefont hallkan hallom: zseniális.
Nevetve nyomom ki a telefont.

Vissza dőlők az ágyamba és elszundítok.

*
Duda hangjára kelek fel. Mi a jó isten? Rá nézek az órára. 10 körül beszéltem Adammal most pedig 12.58 van.

Felugrok és lerohanok a lépcsőn a bejárati ajtóhoz. Mielőtt kirántanám az ajtót a keretéből végig nézek magamon, hogy mennyire gáz a pizsim. Egy hosszabb poló és egy fekete rövid nadrágot viselek. Oké jó lesz ez.

Kirántom az ajtót. Velem szemben áll, kopogásra emelt kézzel.
- Szia gyere be. -nézek rá. Végig néz rajtam.
- Vissza aludtál? - kuncog.
- Igen véletlen, de rohanok öltözni. Érezd otthon magad. - elállok az ajtóból és beengedem. Elindulok a fürdő felé.

Gyorsan fogat mosok, a hajam egy laza kontyba kötöm fel a fejem tetejére. Egy laza ruhát veszek magamra. Táskámat felkapom beledobálom a telefonom pénztárcám és végül a napszemüvegem. Lemegyek a konyhába.

Adam macskával a kezében az étkező asztalnál ül, az olvasásra váró összecsatolt papírlapokat olvasgatja.

- Van amelyik megfogott elsőre?- kérdezem tőle miközben ételt pakolok Lucifer tálkájába.
- Nem, csak belelapoztam.- néz rám, bólintok.
- Indulhatunk? -kérdezem. Felpattan válasz adás nélkül majd elindul kifele.

Felkapom a szandálom, bezárom az ajtót majd elindulok utána.
Autójának dőlve vár rám. Kinyitja az ajtót nekem, megvárja, hogy beszálljak.
Beülök majd megvárom, hogy Ő is elfoglalja a helyét.
- Plázába?
- Igen ott több a lehetőség. - mosolygok rá. Viszonozza mosolyom majd beindítja az autót és elindulunk.

*
Beérve a plázába elkezdjük az öltöny vadászatot. Boltokból boltokba szaladva végre találtunk egy izlésének megfelelő üzletet. Kiválasztot több öltönyt illetve öltöny nadrágot. Bevonult a próba fülkébe én addig helyet foglaltam az egyik fotelbe várva, hogy mutassa magát.

Pár perc elteltével kilép az első összeállításban. Megrázom a fejem.
- Ez borzalmas. - fintorgok rá. Bólint majd indul át venni a következőt. Pár fintorgással illetve fejrázással később kilép az útolsó szerelésben.

Elakad a lélegzetem látványától. Izmaira tökéletesen feszül a sötétkék öltöny. Ahogy megfordul számban összefut a nyál tökéletes feneke látán. Bárcsak nekem lenne ilyen fenekem...

- Na jó lesz? - néz rám kiváncsian. Megköszörülöm a torkom.
- Ez a legjobb! - suttogom egyre jobban vörösödve.
- Akkor ezt meg veszem. - néz kuncogva rám.

Megrázom a fejem.

Mi lesz még ebből?

Elfogják venni tőlem...

De én nem fogom hagyni...

Adam az enyém lesz, bármi áron...