Senki [befejezett]

-négy-

Liza

- Lenyűgöző, hogy még nem adtad fel. - szólalt meg elismerően pénteken, mikor már mindenki kiment a teremből.

Kérdő pillantásokat sugalltam felé, nem értettem miről beszél.

- Annyi bántást kapsz, én a helyedben már rég feladtam volna.

- E-ez b-b-butaság. - nem tehettem róla, hogy dadogok, nem sűrűn beszélgettem itt bárkivel is.

- Hazakísérlek, jó? - mondta, miután körbenézett a teremben, megbizonyosodva róla, hogy senki sem lát minket.

Az igazság az, hogy sosem vállalta fel a köztünk lévő kapcsolatot nyilvánosan. Szégyellt engem, én pedig egy szót sem szóltam senkinek semmiről, mégis ki hitt volna nekem? Vagy kivel beszéltem volna róla?

- Jó. - villantottam rá a legkedvesebb mosolyomat, és mutattam a házunk felé vezető utat.