Senki [befejezett]

-tizenegy-

Liza

Lassú tempóban sétáltunk haza. Austin most sokkal közelebb sétált hozzám mint korábban, kezeink sokszor összeütköztek, kivéve mikor én felemeltem a sajátomat, hogy letöröljem könnyeimet, vagy hogy kiseperjem az arcomba lógó hajtincseket. Hamar elértünk a házunkig, ahol a konyhában már égett a villany, ami jelezte hogy anya ott tartózkodik. 

- Mit mondjak neki? - fordultam a fekete hajú fiú felé.

- Az igazat, csak egészítsd ki annyival, hogy megbüntették őket.

- Tehát hazudjak. - hajtottam le a fejemet sóhajtva.

- Nem fogsz hazudni. Bízz bennem. - mosolyodott el halványan, amitől majdnem tátva maradt a szám. 

El sem hittem hogy valamilyen érzelmet mutatott felém. Austin elindult magányos útjára a saját háza felé, de még egyszer visszafordult.

- Azért kísérlek haza, mert úgy érzem csak a te társaságod megfelelő nekem.