Senki [befejezett]

-tizennégy-

Liza

- Miért fizettél helyettem? - kérdeztem tőle a hazafelé vezető úton, mikor a buszon ültünk, távolodva a fodrászattól.

Nem válaszolt, csupán kinézett az ablakon. Lehajtottam a fejem, azt hittem hogy most már egy kicsit érzelmesebb lesz, nem pedig annyira hideg. Naiv voltam, hogy egy kicsi mosolytól ekkora dolgokat vártam. Nem fog megváltozni, ő ilyen és ilyennek kell elfogadnom. Örülhetek annak is, hogy végre valaki hozzám szól, bármennyire is nevetséges, nekem már ez is elképesztő érzés.

Kirázott a hideg, amikor ismét felém fordult és bal kezemet a kezébe vette, s hüvelykujjával köröket kezdett rá rajzolni. Nagy szemekkel néztem fel rá, míg ő könnyes szemekkel, megtörten nézett fel rám.

- Liza, te mit gondolsz rólam?