Senki [befejezett]

-öt-

Liza

Aznap hazafelé sokat kérdezett rólam. Sejtések nélkül minden lényeges dolgot elmondtam neki magamról, hiszen ha barátokat szerzel, a legfontosabb szabály hogy nem titkolózol előttük. Márpedig én igazán vágytam barátokra, akikkel beszélgethettem volna. Akikkel megbeszélhettem volna azt, amit egyetlen barátommal és családommal, azaz anyukámmal nem tudtam. Akivel álmodozhattam volna és akit támogathattam volna. Nekem már nem számított, boldog lettem volna akkor is, ha egy fiút tudhattam volna a barátomnak.

Azóta ezeket a gondolatokat a fejem legmélyebb pontjára száműztem, vagy talán sikerült is őket elkergetnem.

Hiszen annyira elfoglalt voltam velük, hogy észre sem vettem a hazafelé vezető úton, hogy ő egy szót sem mesélt magáról.

Anélkül beszélgettem vele hosszas perceket, hogy akár a kedvenc színét megtudtam volna.