Senki [befejezett]

-tizenhárom-

Liza

- Kész! - kiáltott fel örvendezve a fodrász és a tükör felé fordította a széket, amiben ültem.

Tényleg szép munkát végzett, a hajam végre mindenhol ugyanaddig ért, puhának és fényesnek látszott. Nem tudtam azt mondani, hogy tetszik, mert évekig éltem a hosszú hajammal és már akkor tudtam, nehezen fogom majd megszokni. 

- Te mit gondolsz? Tetszik a barátnőd haja? - fordult a sarokban ülő Austin felé, aki vállat rántott.

- Igen. - pillantott rám, s egy apró, de tényleg igazán halovány mosoly szökött szép arcára.

Percekig meredten figyeltem őt, sosem gondoltam volna, hogy látom majd arcát így. Mindig annyira érzelemmentes, annyira hideg, annyira elmélyült és... bánatos arca volt. Most mégis elmosolyodott. Az pedig már csak ráadás, hogy nem említette meg, hogy nem vagyok a barátnője.