Senki [befejezett]

-huszonhat-

Liza

- Mihez van kedved? - kérdeztem Austint mikor befejeztem a házimat, miközben az ágyamon feküdt és a telefonját nyomkodta.

- Semmihez. 

- Mindig ez a válaszod. - ültem le mellé. - Austin, nem gondolod, hogy segítséged kellene kérned? Nem szeretlek így látni, hogy semmilyen érzelmet nem mutatsz a világ felé, valamint mindig lehangoltnak, szomorúnak és életkedvtelennek látlak, amikor nem, akkor pedig ideges vagy dühös vagy valami miatt.

- Mire gondolsz? - ráncolta szemöldökeit.

- Talán beszélhetnél egy pszichológussal. - mondtam óvatosan.

- Komolyan? - pattant fel hirtelen. - Ha szeretsz, úgy kéne elfogadnod, ahogy vagyok! - vette hátára a táskáját és elindult az ajtóm felé. - Mellesleg nem is ismersz engem!! - vágta be azt maga után.

Hogyan kéne megismernem őt, ha semmit sem árul el?