Senki [befejezett]

-tizennyolc-

Liza

Kényelmesen elhelyezkedtem Austin ágyán, nehezen hittem el, hogy ott vagyok. Mindketten fordítva feküdtünk az ágyon, így a fejünk pont egymás lába mellett volt, aminek hatására úgy érezhettem magam, mint egy béna romantikus filmben, holott ez minden volt, csak nem romantikus. Sokkal inkább lehangoló és elgondolkodtató, már a szobája hangulata alapján is.

- Tudod mit gondolok rólad Austin? Túlságosan jó szíved van ahhoz, hogy ilyen szinten rejtegesd. Úgy érzem a rossz emberekkel barátkozol és elnyomod magadat magad ellen, pedig aranyat érsz. Annyira szeretném tudni miért vagy szomorú, de attól tartok, hogy ha megkérdezem, elmenekülsz előlem. Csak néhány hónapja ismerlek, de nagyon hiányérzetem van, ha nélküled vagyok. Kicsit úgy érzem magam melletted, mintha Sherlock Holmes lennék.