Senki [befejezett]

-tíz-

Liza

Aznap is szokásosan én sétáltam ki utoljára az osztályteremből, már a tanárok is megszokták, hogy mindig én voltam a leglassabb. Austinon gondolkodva sétáltam a lépcsők felé, de sajnálatos módon csak egy újabb fél órával később jutottam ki az épületből. Zokogva siettem ki, fogalmam sem volt milyen kifogással tudok majd előhozakodni anyának. Viszont az épület előtt legnagyobb meglepetésemre ő várt. Austin. Talán feltűnt neki, hogy milyen piti dolog miatt került engem, vagy csak szemrehányást tenni jött? 

Rezzenéstelen arccal figyelte az arcomon száguldozó könnyeket és a hátközép helyett most már csak a vállamig érő hajamat, ami jobb oldalra haladva egyre hosszabb lett. 

- Ki tette ezt veled? - kérdezte nyugtató hangon, közelebb lépve hozzám.