Senki [befejezett]

-negyven-

Liza

A temetésen nem voltunk sokan. Én és az édesanyám voltunk jelen, néhány ember az iskolából és pár ember, akit nem ismertem. Valószínűleg ők voltak Austin soha meg nem ismert, távolabbi rokonai. Valamint még jelen volt Bryce, Daniel és Cody, akik mérhetetlen megbánással jelentek meg, részvétüket fejezték ki számomra és elnézést kértek néhány dologért.

A temetés minden részét végigbömböltem. Anya mellettem volt és támogatott, de abban a pillanatban ez nem volt elég. Egyáltalán nem akartam elfogadni, hogy nincs már ő többé, ő volt a középiskolában és talán az életemben is az első, igazi barátom és kedvesem, akivel még annyi minden előtt kellene állnunk. Együtt kellene elvégeznünk a gimnáziumot és egyetemre menni, az egész életnek előttünk kéne lennie.

De ezek helyett már csak egy nagy csokor virágot tudtam tenni minden hónapban a sírjára.