Senki [befejezett]

-húsz-

Liza

Vannak napok, amikor borzalmasan érzed magad, fogalmad sincs mit kéne csinálnod, fáradt vagy pedig egész nap csak feküdtél, szédülsz, s néha-néha kicsordul egy könnycsepp. Valakinek minden napja ilyen, valakinek csak némelyik, a szerencsésebbeknek csak akkor adatnak meg ezek az órák és percek, ha valami förtelmes történik velük; egy fájdalmas szakítás, egy szeretett személy elvesztése, avagy személyfüggően letörött körmök okából. Nekem alkalmanként voltak ilyen napjaim, mindig próbáltam kezdeni magammal valamit, mert egyáltalán nem éreztem magam jól, de ahogy a legtöbben, sosem jutottam semmire. Inkább lefeküdtem aludni, és a következő napfelkeltével újra felkelt egy új én is, aki egyelőre távolságtartó a lehangoltsággal szemben. Az ilyen napokon kell a legjobban számítanod magadra, de főleg másokra.

Nos, én a következő napon is rosszul éreztem magamat. Nem sokszor fordult ilyen elő, de a lelkem egy széthulló darabja összekaristolta a szívemet és az eszemet is, lehetetlenségnek tartottam kiheverni azt, hogy valaki annyira nyugtalannak érezte magát a társaságomban, hogy pánikrohama volt.