Senki [befejezett]

-huszonegy-

Austin

- Jó napot. Lizát keresem, Austin vagyok. - néztem reménykedően édesanyjára.

- Te vagy Austin? - kapott szája elé, és egy széles mosoly jelent meg arcán. - Liza már annyit mesélt rólad, el sem hiszem, hogy végre láthatlak. 

Mosolyogva figyeltem édesanyját, nem szerettem volna ha bunkónak tekint a nehéz érzelemkifejtésem miatt. Nem őszinte mosoly volt, de szívből jövő. Beléptem mellette az ajtón, amit a lábával becsukott maga mögött.

- Menj fel gyorsan Lizához, nagy szüksége van most rád! - terelgetett a szobája felé. - Nagyon szomorú volt, mióta nem találkoztatok. - jegyezte meg.

Akkor bármit megadtam volna, hogy valaki lerúgja azokat a terheket a vállamról, amik miatt szomorúvá tettem Lizát.