My Sexy Stalker | ᵛᵐⁱⁿᵏᵒᵒᵏ

I. rész

Jungkook szemszöge:

Pizsamámra kaptam egy fekete, puha köpenyt és kibandukoltam a postaládáig.

A nap sugarai kellemetlenek voltak korán reggel a szemeimnek.

Ekkor vettem észre, hogy a szembe szomszédba új lakó érkezett.

Azonban a sok arc közül nem tudtam pontosan megmondani, hogy melyik.

Így egy kicsit elidőzött rajtuk a tekintetem, majd amikor észbe kaptam, hogy bámulom őket nagy lendülettel fordultam meg és igyekeztem vissza az otthonos kis házba.

A nappalim ablaka egyenesen az utcára néz, pontosabban az új szomszéd házára.

Egész nap tökéletes rálátásom volt, de még késő délután is annyi ember forgott a ház körül, hogy szinte nem tudtam kiigazodni azon, hogy ki is a valódi tulajdonosa a háznak.

Szó, ami szó, megfordult pár említésre méltó darab köztük.

A kanapén elterülve a kezemben egy nagy bögre kávéval bámult a még mindig friss beköltözöttet.

Sorra léptek ki a vendégek, míg már csak két fiú tartózkodott az ajtóban és úgy vettem észre, hogy szuper közel állnak egymáshoz.

Felültem a kanapéra és az ablakra tapadva szuggeráltam őket.

Azonban mikor közelebb voltak a látóteremben, egyszerűen a magasabb, hosszabb barnahajúra terelődött az összes figyelmem.

Megigézett.

Ránéztem és semmi mást nem tudtam csinálni csak ámulni és bámulni.

A mosolya egyszerűen csodás volt.

Alkata kellőképpen férfias és karakán.

A kávés csészét is inkább az asztalra raktam mielőtt még leejtem a nagy csodálkozásban.

Elköszönt a másiktól és hevesen integettek egymásnak.

Itt eldöntöttem, hogy márpedig nekem Ő kell.

Bármi áron, de az enyém lesz.

Megvártam, amíg visszamegy a házába és utána már nyugodtabban hajoltam el az ablaktól és azon gondolkoztam, hogy hogyan lehet valaki ennyire tökéletes.

Csak rá kell nézni és értelmet nyer a gyönyörű szó fogalma.

A maradék kávét legurítottam a torkomon, ezután pedig elkalandozott a fantáziám az új szomszédomon.

Milyen tökéletes, sima bőre lehet.

Mennyire édes lehet a csókja.

Milyen lehet beletúrni a hajába.

Milyen szépen csilloghatnak a szemei testközelből.

Mennyire édesen mosolyoghat, amikor valaminek igazán örül.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal fordultam be a konyhába, majd rittyentettem magamnak valami kosztot és szép lassan elmajszoltam a konyhában ülve az új fiúra gondolva.

Meg kell tudnom, hogy mi a neve.

Mindent tudni akarok róla.

A korát, a nevét, az identitását, a hobbijait, a telefonszámát.

Még szerencse, hogy a lakcímét tudom, így valamivel könnyebbnek kellene lennie, de persze nem nekem, aki egy cseppet sem konyít a randizás alapfogalmaihoz.

Sík hülye vagyok belőle, ráadásul nem is tudhatok magam mögött több tucat meghódított lányt, illetve fiút.

Sőt a lányokat már alapiskola óta elkerülöm.

Nem tehetek róla, szimplán taszítanak, már csak a puszta létezésükkel.

Egy kezemen fel tudnám sorolni azokat a fiúkat, akikkel kikezdtem.

Inkább szokásom azt csinálni, hogy ráveszem őket, hogy ők kezdjenek ki velem, és így sokkal egyszerűbb bele menni valamibe, amibe nem is tudják, hogy mi vár rájuk.

Pontosan ez fog történni a szomszédfiúval is, de előbb meg kell tudnom egyet, s mást, hogy tudjam tovább formálni a történteket.