My Sexy Stalker | ᵛᵐⁱⁿᵏᵒᵒᵏ

V. rész

A nap további része felettébb unalmasan folytatódott.

Semmi mozgás.

Közbe-közbe a lerajzolt térképre bámészkodtam és a képekre a telefonomban.

Nem lettek a legjobb képek, de a célnak megfelelnek.

El tudom képzelni mi, hogyan van.

Mit kell kikerülni, hova lehet elbújni és ehhez hasonló fontos dolgok.

Fontos dolgok, egy magamfajtának.

Jókedvűen vettem észre, hogy már délután négy óra, ami azt jelenti, hogy olyan 15-20 percen belül megjelenik a szomszédsrác.

Gyorsan a távcsövemért rohantam, majd lehelyeztem a konyhába az asztalra, és főztem magamnak egy kávét.

Amíg elkészült a késő délutáni ébresztőm, addig szép lassan oda készítettem a papírjaimat, tollakat és a telefonomat, na meg az elmaradhatatlan távcsövemet.

Kényelembe helyeztem magam a kanapén és az ablakra tapadva figyeltem, hogy mikor jelenik meg az én drágalátos szerelmem.

Már megittam a frissítőmet, amikor egy ismerős alakot véltem felfedezni, azonban nem volt egyedül, hanem vele volt az a múltkori – szintén – jól kinéző barátja is.

Remélem ő nem a párja, vagy a férje, vagy a szeretője, mert akkor könnyes búcsút kell tőle vennünk.

Mindenesetre szemmel kell tartanom.

Nevetve értek a ház elé, majd a fiú a jó szokását hívően megnézte a postaládáját, amiben ismét egy levél volt; tőlem.

Bosszúsan nézte a levelet és a másik fiú kezébe nyomta, kissé idegesen.

Nem tudtam mire vélni, de úgy tűnt, mint aki nem örül ezeknek a csodás leveleknek.

Tovább figyeltem a drámai eseményt, legalábbis addig, amíg kint tartózkodtak.

Miután becsukódott a bejárati ajtó csak képzelni tudtam, hogy mi történhet bent.

» Taehyung szemszöge «

Amióta ideköltöztem furcsa leveleket kapok, amik nem kicsit hozzák rám a frászt.

Azonban egyelőre úgy döntöttem, hogy hagyom a francba, de közben a kíváncsiság is furdal, hogy ki a fészkes fene van ennyire oda értem.

Mindennap leveleket kapok, amikben leír pár dolgot, de mégse ír le annyit, hogy elárulja magát.

Rafinált.

Amíg nincs veszélybe az életem, addig hagyom, hogy kiélje magát, amint rosszabbra fordulnak a dolgok, akkor megemlítem valakinek.

A harmadik, vagy negyedik levél után már kicsit zavar a dolog, de még mindig nem annyira, hogy szóljak bárkinek is.

Ma munka után Jimin várt rám az előtérben és boldogan sétáltunk haza, azonban amikor kinyitottam a postaládát, ismét egy címkézetlen és lakcím nélküli levél várt rám.

Idegesen Jimin kezébe nyomtam, ő pedig láthatóan nem értette a helyzetet.

Majd letudtam annyival, hogy a gázszámla.

Vállat rántott és újra mosollyal az arcunkon léptünk be a házba.

Utunk egyenesen a konyhába vezetett, ugyanis már farkas éhesek voltunk.

A hűtőt kinyitottam, majd egy jénai tálat vettem ki belőle.

Mindkettőnknek egy nagy adag tésztát szedtem ki, és dobtam be a mikrohullámsütőbe, hogy jól felmelegedjen a kései ebédünk.

Jóízűen elfogyasztottuk, majd a kanapéra zuhantunk és bekapcsoltam a tévét.

Valami idétlen valóságshow ment, amin nagyokat röhögtünk.

Jimin párszor combomra vezette a kezét, de nem bántam.

Már többször eljátszottam a gondolattal, hogy talán lehetne köztünk több is, de nem akarok egy ilyen barátságot elrontani.

— Te, Jimin, amúgy, hogyhogy ilyen hamar végeztél ma? El is felejtettem megkérdezni akkor, mert annyira meglepett. — fordultam egész testtel felé, és ha akartam, ha nem, csak telt ajkait tudtam bámulni, itt-ott pedig szemeibe is képes voltam belenézni.

— Elkéredzkedtem. — mondta nemes egyszerűséggel és tovább bámulta a tévékészüléket.

— És elengedett?

— Mint láthatod. — fennhangon beszélt hozzám és nem érttettem, hogy miért.

— Mi bajod? — néztem rá, és egy párnát fogtam az ölembe.

— Mi volna?

— Ez! Hogy ilyen vagy! Mi bajod lett hirtelen? — nem értettem ezt a gyors hangulatváltozás. — Pár perccel ezelőtt még röhögcséltünk, most meg egy bunkó faszt játszol én meg barkochbázhatom ki, hogy mi lehet a bajod. — bámultam rá eléggé idegesen.

— Ne nézz rám így többet. Kérlek. — kiskutyaszemekkel meredt rám, de még mindig nem tudtam miről karattyol itt nekem.

— Hogyan? — összeráncolt szemöldökkel bámultam rá és nevetnem kellett.

— Vággyal teli szemekkel. – bökte ki végül, én pedig lefagytam egy pillanatra.

Ez ennyire nyilvánvaló volt?

— Ennyire szarul titkolom, azt, hogy mit akarok? — kínosan felnevettem.

— Nagyon szarul. Még ha megpróbáltál volna hazudni, akkor is tudtam volna, hogy mi a helyzet. Hisz 15 éve barátok vagyunk. Rád nézek és tudom, hogy mikor maszturbáltál utoljára. — visszaemlékeztem gyerekkorunkra, majd utolsó mondatánál kicsit nagyobbakra kerekedtek a szemeim.

— Tegyünk egy próbát. Mikor? — úgyse találja el.

Szúrósan nézett rám, fókuszált, hunyorított és megszólalt.

— Tegnap délután, vagy este. De mindenképp tegnap.

— Mi a szent szar? Honnan tudtad? — elképedtem, hogy valóban mennyire jól ismer.

— Ismerlek.

— Azt veszem észre. És ami az előbbit illeti, ígérem, hogy nem nézek rád úgy többé. Bocs tesó.

— Semmi haver. — felkelt a kanapéról. — De nekem most mennem kell. Holnap találkozunk.

— Kikísérlek. — majd én is felkeltem és az előszobába sétáltunk.

Elköszöntünk egymástól és a bejárati ajtó előtt egy hatalmas baráti ölelésbe vontam őt, amit szívélyesen viszonzott is.

Ez után már csak integettünk és én visszavonultam a kis birodalmamba.

» Jungkook szemszöge «

Végre láttam, hogy nyílik az ajtó és felettébb vidám a hangulat a szomszédban.

A távcsővel tökéletes rálátásom volt mindenre.

Köztük arra is, hogy a két ifjú egy elég személyes öleléssel vált el egymástól.

Ezt pedig nem hagyhatom.

A szomszédsrác az enyém, és nem érdekel mit kell tönkretennem ahhoz, hogy megkaparintsam.