My Sexy Stalker | ᵛᵐⁱⁿᵏᵒᵒᵏ

VI. rész

Továbbra is boldogan integettek egymásnak, amikor már csak az alakját látta a távolban, a szomszédfiú becsukta maga után az ajtót és újra a négy fal közé bújt el.

De ma nem!

Ma nem szalasztom el a látványt.

Kiélvezem minden egyes pillanatát.

Mert amit én elhatározok, az úgyis lesz.

Arra eszmélek fel, hogy sötétbe borult az ég és ez által a szoba is.

Kapcsoltam fel fényforrást, és szépen elkezdtem tervezgetni.

Levezettem magamban, hogy mikor lenne a legérdemesebb és melyik ablakhoz menni.

Végül a döntésem a kissé rumlis hálószobára esett.

Végül is, ha szerencsém van, lehet, hogy ott vetkőzik le, ami nekem nem kis előrehaladás lenne.

Tapsikolva dicsértem meg magamat, hogy egy ilyen jó kis tervvel rukkoltam elő az ily késői órákban.

Teljes feketébe öltöztem, hogy passzoljak az éjszaka színéhez.

Ismét magamhoz vettem a szokásos megfigyelő-cuccaimat, és így indultam meg a szembe szomszéd háza felé.

Utam a már feltérképezett kerítés felé irányult, ahol szinte átugrottam azt, hogy minél hamarabb szemügyre vehessem az én kis drágámat.

Szerencsére nem volt hangos, az, ahogyan átkeltem így nem kellett attól tartanom, hogy esetleg meghallott valamit, vagy észrevett.

Földre hasaltam és kúsztam, mint egy katona.

Mikor az ablakokhoz értem, mindjárt a másodikat választottam, hisz ott van a hálószoba, és mily jól döntöttem.

Ott volt.

Talán fel kellene adnom egy lottót, hátha ott is ilyen jól eltalálom a számokat.

A lámpa is égett bent, így egy csodálatos látvány tárult elém.

Egyik belső zsebemből előhalásztam egy tükröt, amit szépen felemeltem és így az nélkül figyelhettem őt, hogy túl feltűnő lennék.

Azért mégiscsak egy arc az ablakban elég bizarr látványt nyújt, mint egy ártatlan tükör, ami nem annyira feltűnő, de annál hatékonyabb.

Számból szinte csorgott a nyál a látványtól, hisz nem mindennap lát az ember ilyen szépséget, ráadásul ilyen fényviszonyoknál.

A kis tükör nagy szolgálatomra volt, de amint észrevettem, hogy a fiú egy jellegzetes pózt vesz fel, egyből kapcsoltam és felültem fekvő helyzetemből, úgy, hogy most már az ablakra tapadva figyelhessem őt.

Nem hiszem el, hogy pont most, pont előttem, pont nekem csinálja ezt.

Ez jobb, mint a tévében.

Láttam, ahogy megfeszülnek az izmai a hátán, ahogy a keze mozog fel se le.

Káprázatos volt.

Sok ember csinálja, de nem úgy, mint ő.

Ahogy néztem nekem is kedvem támadt csinálni, de végül úgy döntöttem, hogy maradok annál, hogy őt nézem közben.

Meztelen felsőteste, és a gyors mozdulatai kellőképpen bevésődtek retinámba.

Mélyen elraktároztam ezt a mozdulatsort és pimasz mosoly terült el a szám sarkában.

Én is szokok, de mikor más csinálja egészen más érzések és látvány terül eléd.

Ezek szerint ő még fekvőtámaszozni is jobban tud, mint az átlagember.

Maximum fél óráig foglalkozott evvel, miután egy olyan dolgot kezdett el, amit tényleg, még álmomban sem gondoltam volna.

Ágyára dobta magát és teljesen meztelenül feküdt rajta, majd lassan kezét férfiasságára csúsztatta és elkezdett magán dolgozni.

Sajnos arcát nem láthattam, de minden egyéb fontos dologra tökéletes rálátásom volt.

Ebből egy elég szaftos levél lesz.

Láttam amint végez, és idejét láttam felszívódni, mielőtt még idő előtt lebukok.

Gyorsan magamhoz fogtam a cuccaim és átdobtam a kerítés fölött, majd átmásztam és határozott lépésekkel sétáltam haza.

A házba érve azonnal az asztalhoz rohantam és a levél megírására készültem.

Egy nagyon vékonyan író tollat fogtam kezembe a papír pedig egy szokásos fehér lap lett.

„Drága Ifjú!

Üdvözölve légy. Szeretném közölni veled, hogy minden egyes nap jobban meglepsz. Gondolataim fő témája a te arcod, a te tested és a te lényed. Bár nem bánom, hisz egy ilyen csoda mászkál nap, mint nap a fejemben és ez jó érzéssel tölt el. Téged is? Bár választ nem várok, de azért jól esne egy kis visszaigazolás, hogy vajon Te is úgy gondolsz-e rám, ahogyan én Rád. Remélem, egyszer megtudom, és akkor már könnyebben fogalmazhatom meg ezeket a szerelmes leveleket. Addig viszont inkognitóban kell maradnom, mint a Te személyes elsőszámú hódolód. Nem mindenki büszkélkedhet egy ilyen kiváltságos helyzettel. Szóval érezd magad különlegesnek. Bár, ahogy észrevettem a barátoddal elég személyes kapcsolatot táplálsz, és nem igazán tetszik, hogy ilyen közel vagytok egymáshoz. De ezt még meg tudjuk változtatni, ha nem gond, és nagyon ajánlom, hogy ne legyen gond. Nem tudod, mire vagyok képes. Ha én valamit vagy valakit AKAROK, azt meg is kapom. Csak gondoltam szólok előre, hogy ne érjen meglepetés. Ami a mai napot illeti, felettébb tetszett, ahogyan fekvőtámaszokat csináltál. Az izmaid szinte kiabálták, hogy érintsem meg őket, de nem tehettem. A másik kedvenc tévé műsöröm az volt, amikor kielégítetted magad. Szívesen beszálltam volna, de ismét – sajnos – nem tehettem. Titkon csúf dolgokat művelsz kis szívem. Én már csak tudom. A mai levelet ezzel le is zárnám. Köszönöm, hogy vagy nekem és, hogy mindig itt vagy.

Holnap ismét írok.

A legnagyobb rajongód!"

Most a boríték helyett mást találtam ki.

A nap folyamán találtam egy csomó szép és ritka különleges szalagot.

A papírt gurigaforma szerűre tekertem és egy világoskék, vékony szalagot tekertem rá, ami arannyal volt szegélyezve.

Masnit kötöttem a végére és megpusziltam a gurigát.

Megvártam, míg az összes fényforrást leojtja a házban és gyors mozdulatokkal átfutottam az ő feljárójára, majd postaládájába dobtam a mai napi meglepetést.

Most már csak várnom kell, amíg a Nap újra fel kel és ezzel egy időben ő is.

Utána a megszokott helyről figyeljetek kora reggeli reakcióját erre az igencsak különleges levélre.