My Sexy Stalker | ᵛᵐⁱⁿᵏᵒᵒᵏ

XX. rész

» Jungkook szemszöge «

Nem szeretek megfutamodni, de most minden hezitálás nélkül ezt kellett tennem.

Elmenekülni a problémáim elől, valahol nyugalmat keresni és kicsit jobban átgondolni a dolgokat.

Ehhez pedig az kellett, hogy Japánba utazzak és egy kétszobás kis lakást kibéreljek, majd ebbe töltsek egy évet, Taehyung nélkül.

Rettentő nehéz nem rá gondolni, nem visszavágyni Szöulba, de ez volt a helyes döntés.

Nekik is jobb így, főleg Taehyung-nak.

Én csak bántottam őt.

Nem érdemlem meg, hogy egy ilyen fiú egyáltalán foglalkozzon velem.

Átestem a ló másik oldalára, és túlzásokba estem.

Nem tudom, hogy hova tettem az eszem, de valószínűleg Taehyung lopta el, mint ahogyan a szívemet is.

Sosem gondoltam volna, hogy képes leszek bárkit is megszeretni.

Szerelemből és nem csak érdekből.

Ezért is lepődtem meg, amikor sírni láttam Taehyung-ot.

Fájt őt úgy látni, szomorúan.

Japánban töltött időmet gondolkodással ütöttem el, majd azon kaptam magam, hogy csak Taehyung körül forognak a gondolataim.

Hogy elmosolyodom, amikor egy édes pillanatra gondolok vissza.

Eszembe jutottak a kellemes pillanatok vele.

Amikor először találkoztunk személyesen, amikor először feküdtünk le, amikor először szólított a nevemen, amikor olyan igéző szemekkel nézett rám, amikor végre rám talált, amikor az övé voltam, azonban ő sosem volt az enyém teljesen, sosem.

Mindig akadályok sokaságába botlottam, és nem tudtam velük mit kezdeni, csak hagytam, majd megoldódik alapon, és most meg sehol se tartok.

Taehyung nincs velem, nem az enyém, nem vagyok az övé, és valószínűleg utál és a képemet se akarja látni, de eldöntöttem, hogy ennek ellenére belevágok és visszamegyek.

Történjék bármi, én látni akarom, érinteni és megmagyarázni neki mindent.

» Taehyung szemszöge «

Egy éve, hogy utoljára láttam Jungkook-ot.

Tudta, aznap már tudta, hogy vége, hogy ennek semmi jövője sincs, hogy végleg lebukott és elbukott, mint ember.

Ezért ment el, és nem nézett vissza azóta sem, mert tudta, hogy ez már veszett fejsze nyele.

Azóta nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá.

Hogy ne jutna legalább egyszer az eszembe.

Hogy tehette ezt velem?

Miért tette ezt velem?

Mai napig nem vagyok képes felfogni.

Egyszerre vagyok dühös és szomorú, ez mellett pedig hiányzik, talán túlságosan is.

Akárhányszor csenget valaki, vagy csörög a telefon, titkon azt remélem, hogy Jungkook az, de mindig kicsit elszontyolodok, mikor nem ő mosolyog vissza rám, nem ő köszönt engem.

Miért vagyok ilyen?

Haragudnom kellene, dühöngenem, utálnom őt, és megvetnem.

De nem megy.