Fuck You Yoon Gi

♡26♡

Félóra és leszálunk.Holnap fogunk csak találkozni az EXO-val. Mivel ők reggel érkeztek és ma fotozásuk van. És szeretnének körülnézni. Nekünk még lesz rá 3napunk szerencsére. Bár nekem nem hiszem hogy ez lesz a legfontosabb. Kitaláltam hogy leveleket fogok küldeni Larának mint "titkos hódoló".
Már el is kezdtem a levelet. Holnap adom oda neki.

Este a fiúk lementem lazulni egy kicsit. Én addig folytattam a levelemet. Reggel az ebresztőmre keltem ami különös mert soha nem kelek fel. Gyorsan öltöztem és már lent is voltam.
-Yoon Gi?
-Ahan neked is jóreggelt Jin.
-Hogy hogy fent vagy?
-Ilyen kedvem volt.-vontam meg a vállam.-Mi a reggeli?
-Rántotta beconnal.
-Okes. Segitseg megteríteni?
-Ő...Jól vagy Yoon Gi?
-Persze. Csak jó kedvem van.
-És ennek van valami köze ahoz hogy találkozunk Larával?
-Ki tudja.-azzal elmentem és megterítettem. Nem értem miért nem rendeltünk a recepción,de hát Jin már csak ilyen. Mikor lejöttek a többiek furcsán néztek meg beszólogattak. Egy mosollyal elintéztem őket. Gyorsan meg reggeliztünk és már mentünk is.
Hamar ott voltunk. A levelet a hátsó zsebembe tettem. "Majd bele csempészem a táskájába"
-Sziasztok-köszönt nekünk Chanyeol. Mindenki mindenkivel kezet fogott/pacsizott stb. És aztán jött ő. Elő bukkant a fiúk mögül. Nem nézett ki boldognak. Sőt kicsit le volt törve. Legszivesebben megöleltem volna. De nem tehetem, nem ronthatom el. Aztán rám nézett... azt a nézést soha nem tudom kiverni a fejemből. Fájdalmas,meggyötört de ugyanakkor egy csöpnyi remény csillant meg a szemébe. Lassan de biztosan végig nézett a csapaton majd vissza tért rám egy pillanatra. Végigmért,majd amikor a szememhez ért behunyta a szemét sóhajtott és megszólalt. A leghosszabb időnek tünt ez ami pár másodperc alatt lezajlott.
-Sziasztok-iszonyatosan éreztem magam. Miattam ilyen...miattam ilyen szomorú. Én tehetek mindenről. De jóvá teszem..-El megyek a gépemért és akkor kezdhetjük is-fordult vissza a csapatához.
-Lara-hirtelen nem tudtam mit kezdjek. Elakartam mondani hogy szeretem még mindig és nem akartam megbántai. De fölösleges.-Nem lényges. Jó munkát.

~Lara~

Szörnyű volt látni Yoon Gi-t. Nem hiszem el hogy ennyi bántás,kinzás és ami Jackel és velem történt ezek után képes vagyok szeretni. Hihetetlen hogy az ember a sok bántáson túl is képes ENNYIRE szeretni.
Lassan elbattyogtam a gépemért majd vissza mentem. A fiúk már elvoltak készülve.
-Na akkor kezdjük is.
-Lara tudod....
-Taehyung kezdjük kérlek. Hol van Yoon Gi?
-Elment mosdóba azt hiszem-válaszolta meg kérdésemet Rapmon.-de már jön is.
Nem tudom miért de odakaptam tekintetemet....de csak egy pillanatra és.... meg mindig kurva dögös.
-Akkor....-*khm khm*-kezdhetnénk is.

Az istán áldjon már meg hogy egy nyamvadt mondatot sem tudok kinyőgni a jelenlétébe.
Mikor feleszméltem a gondolkodásomból ott állt elöttem azzal az idióta féloldalas mosolyával.
-Engem kerestél?-mosolygott s nézett le rám. Felnéztem rá...iszonyatosan közel volt...túl közel
-Igen. Mivel kezdenénk-mondtam vagyis csak akartam de mint ha csak suttogtam volna.
-Jól van-lépett hátrébb egyet.-hova áljjak?
-Oda-mutattam a helyére.
-Ti pedig oda-utasítottam a többieket.-És tipedig majd utánnuk. Ugy jó?
-Persze-válaszolt Sehun.

Nos 3óra alatt sikerült egy-két képet lőnöm a fiúkról.

Szerintem nagyon jól sikerültek. De van 2külön kedvencem is.

Hát igen.... nem tagatok semmit.
Éppen nézegettem a fényképeket *ezt az egyet* amikor váratlan vendég kocogtatta meg a vállam. Hirtelen megfordultam. Amit nem kellet volna...Pontosan beleütköztem a mellkasába.
-Ő..izé...bocsi
-Semmi baj. Csak jöttem megnézni a fotókat ha nem baj-vakargatta meg a  tarkóját.
-Ja. Nem dehogy csak egy perc kilépek egy programból
-Okés-Nem tudom hogy hogyan de sikeresen elejtettem ezt a rohadt fényképezőgépet. Yoon Gi mint hős lovag /ironia/ egyből érte kapott.
-Hm...elég jó kép lett
-Ja. Ha ideadod akkor meg mutatom a többit is-nem volt ciki a helyzet pedig azt hittem. Oda nyújtotta a gépet majd mellém ált hogy lássa. Minden egyes képet végig néztünk és megmosolyogtuk. De főleg ezt.

Mint egy család. És én is ide tartoztam... még régen.

-Hahoo....Lara jól vagy?-lengette meg a  kezét előttem.
-Ahan. Miért mi....-de már tudom. Könnycseppek százai lepték el az arcaim-én....most inkább...-készültem indulni.
-Várj...-és magához húzott. Szorosan ölelt. Úgy mint még soha senki. Biztosnságban éreztem magam a karjaiban, akár mennyire is haragudtam rá.
-Mindig számíthatsz rám akármi történik-súgta a fülembe.