Queen of the Rift |E-Sporters sorozat első kötet | SZÜNETELTETVE

3. fejezet

H A R M A D I K  F E J E Z E T

_________________________  

Rekkles szemszögéből

Hiába a magabiztosság, a megtörhetetlen akarat a célok eléréséért, a komolyság ha az ezek állta felépített látszólagos fal néha itt-ott megreped és előtörnek az érzéseim. Megakarom tartani azt az álcát, hogy sikerült megkomolyodnom az idők során, és felnőni ahhoz a feladathoz, hogy én legyek a csapat irányítója, de hát nem mindig sikerül. Tavaly nyáron amikor az MVP díjat kaptam annyi érzés volt jelen bennem, hogy azt kifejezni nem lehet. Éreztem magamon hogy hamarosan a könnyek is kitörnek a szememből, az arc kifejezésem is már utalt erre, de szerencsére a riporter aki mellettem állt kapcsolt,és megmenekültem. Mikor visszatértem a csapatomhoz, a rengeteg kérdés amivel megrohamoztak szinte elsuhantak mellettem mert semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra hogy hamarosan ismét az agyam helyett a szívem fog vezérelni.

Március eleje van, és a nyári jóslatom most vált valóra, de annyira hogy már ellenkezni sem akarok ellene.

Mai nap folyamán korábban

9 óra volt amikor a szemeim kinyíltak, hiába lesz a meccsünk ma 5-kor nekem a lelkesedésem semmi sem állíthatja le. Legurulok az ágyról, mivel hiába vagyok lelkes, ha ilyen korán a kordinációs képességeim olyanok mint amikor 2 éves voltam. Nagy puffanással érek földet, aminek köszönhetően kicsit felébredek. Feltápászkodom, és kitántorogok a fürdőszobámba. Tükörben látom álmos fejemet valamint elaludt hajamat. Grimaszolok egyet, mert semmi kedvem még azzal foglalkoznom, hogy miként festek. Így hát, azzal a lendülettel amivel megérkeztem, vissza is térek a szobámba. Mielőtt visszadőlnék az ágyamba az asztalomról lekapom a telefonomat, az egyetlen dolgot ami velem együtt lehet az ágyba.

Mióta eldöntöttem, hogy a követőim a komoly oldalamat fogják jobban megismerni, azóta leszoktam a tweet válaszolgatásokról, valamint a folymatosan snapchatelésről. Így hát a twitchez folyamodom, kell a segítsége ahhoz hogy ne legyek olyan mint egy. Őszintén bevallom, nem követek a csapatomon kívül senkit sem. Így hát most is a legnépszerűbb csatornák közül fogok választani. Megakad a szemem egy adáson amit eddig nem volt merszem megnyitni, pedig már rengeteg ideje rajta van a "listámon" hogy egyszer befogok tekinteni ide, és szerintem most itt a megfelelő alkalom. Miután megnyitom, a szemem elé tárul egy lány aki éppen meccsre vár. Szemem a lányt vizslatja, térde a székén van nadrágja oldalán megvillan a narancs sárga "FNATIC" felirat ami mosolyt csal az arcomra. Barna haján fekete sapka amin fejhallgatója helyezkedik el. Mintha magamat látnám az ellenkező nemből. Akaratlanul is mosolygok, főleg akkor amikor meghallom a hangját a hasonmásomnak.

-"Mit vársz a mai meccstől?Mai is nyer az álom csapatod?"-olvassa fel a chatből a kérdést - Hmm, igazat megvallva félek egy picit, a Vitality erős csapat. De hát semmi sem lehetetlen. Kivéve a gyors meccs találás, azt még nem oldották meg. - válaszolta meg nevetve egyik nézője kérdését. Ma mi fogunk játszani ellenük, szóval ezer százalék hogy rólunk beszélt. A mosolyom miután meghallottam a nevetését, már szinte letörölhetetlen volt az arcomról.

Elkezdődött a meccs, és izgulva vártam, hogy láthassam játszani az egyik kedvenc karakteremmel, Xayahval.Az idő előre haladtával egyre jobban biztos voltam benne, hogy engem leklónoztak mert tökéletesen adc-zett. 31 percben jártunk amikor először halt meg, így 16/1-ben volt.

-A tökéletes statom. Gyerekek, az a Wukong még bünhődni fog, de rendesen - mondta ismét nevetve. Gyomrom megremegett a nevetés hallatán, és a "csak a telefonom lehet velem az ágyamba" gondolatomat el is vetem, mert ez a lány már akármikor feküdhet ott velem, ha képernyőn keresztül is ilyen érzéseket vált ki belőlem. Nem érdekelt hogy az álcát amit kényszerből felépítettem le kell vetnem, már nem akartam ellenkezni ellene. Kezem a chat részre kattintott és már írtam is.