Queen of the Rift |E-Sporters sorozat első kötet | SZÜNETELTETVE

4. fejezet

N E G Y E D I  K  F E J E Z E T

_________________________  

Rekkles szemszögéből

-HOGY MIT CSINÁLTÁL? - ordítottam magamból kikelve. - Te teljesen meg vagy hülyülve.. - mondtam már nyugodtabban SoAznak miután elmondta mit tervez.

-Ez csak egy repülő jegy. Úgy sincs programod jövőhét végére, akkor meg mit rinyálsz? - kérdezte elfolytott mosollyal az arcán.

Fejemet fogva sétáltam a szobájában oda-vissza - Az előbb mondtam el, hogy elcsesztem az egészet. Te meg azt mondod repüljek oda hozzá? Milyen Kupidó vagy te? - és ezzel a mondattal együtt eldőltem az ágyán.

-Logikusan arra gondoltam megoldod a kis bajaid, aztán majd nekem köszönhetően oda repülsz és minden fasza. - vezette le a tervét már szinte nevetve.

-Még ha kis bajaim is lennének, mennyire örülnék neki.

-Ennyire nehéz megint beszélni vele? Csak megérti hogy balfasz vagy ha a csajokról van szó. - az utolsó szavakat már alig tudta kimondani mert majd megfulladt a nevetésben.

Lendületből hozzá vágtam a párnámat utána pedig visszadőltem és azon gondolkoztam, hogy is hozhatnám helyre ezt az egészet. Mert egy hét múlva repülök Magyarországra, és addig tényleg mindennek simán kellene mennie.

Mira szemszögéből

Másnap reggel próbáltam kizárni a fejemből a tegnap történteket. Nem tudtam hova rakni Rekkles viselkedését, de az igazat megvallva a sajátomat sem. Ő teljesen magábazárkózott, Én pedig szívem szerint annyit beszéltem volna vele. De úgy voltam vele, minél kevesebbet gondolok erre annál jobb. Így körülbelül 1-től egészen késő estig streameltem.

8 óra fele éppen egy ranked közepén voltam amikor megszólaltam.

-Emlékeztessetek, hogy ne akarjak egy huzamba majdnem 8 órát játszani. Az agysejtjeim már haldoklanak. Jézusom de fáradt vagyok. - dörzsöltem meg a halántékom miközben nézegettem a chatet.

"Remélem nem vagy annyira fáradt, hogy ne beszélj velem." -láttam meg Rekkles üzenetét. Arcomon megjelent egy letörölhetetlen mosoly. - Annyira nem, de azért ne bízd el magad. - válaszoltam nevetve. Miért van az, hogy ha róla van szó, akkor levetkőzöm a gátlásaim és magabiztosan tudok viselkedni? A mosoly még mindig az arcomon volt, és le sem akart jönni onnan. Az aktuális ranked után (amit nagy nehezen sikerült megnyernünk) úgy voltam vele, hogy tényleg elég lesz már mára. Szokásosan felhúztam a térdemet a székemre, majd nagyot sóhajtottam - Szerintem nekem ez mára elég volt, remélem nem bánjátok hogy ha most megyek. - mosolyogtam a kamerába

"Megy Rekklessel beszélgetni"

"Mióta vannak ilyen jóba?"

És ehhez hasonló beírások jelentek meg a chaten, de én csak továbbra is mosolyogtam. - Na majd holnap találkozunk, csók mindenkinek. - ezzel pedig lenyomtam a streamet. Már épp hátradőltem volna amikor megszólalt a discord (ismét idegesítő pittyegős hangon) hogy hívásom van. Rányomtam a fogadás gombra, majd a képernyőmön egy mosolygós szőke hajú gyerek jelent meg. Egyszerű fekete póló volt rajta, fején pedig teljesen ugyan olyan Fnaticos sapka mint az enyémen.

-Nem mondták még neked, hogy nem kéne ennyit egy helybe ülnöd? - mondta a kamerába elfolytott mosollyal.

-Nem mondták még neked, hogy nem vagy az Apám hogy meg mond mit csináljak? - dőltem hátra nevetve. - Végig itt voltál? - tettem fel a kérdést amire igazán érdekelt a válasz.