Queen of the Rift |E-Sporters sorozat első kötet | SZÜNETELTETVE

10. fejezet

T I Z E D I K  F E J E Z E T

_________________________    

Semmi kedvem nem volt felkelni, de az előttem elterülő ablak nem így vélekedett erről. A nap csodálatos sugarai melegítették arcomat, így akartam vagy sem szemeim kinyíltak. Látásom még homályos volt, de abban biztos voltam hogy nem a párnámon fekszem. Jobb kezemet kinyújtottam mert szerintem az éjszaka folyamán nem volt mozgatva. Nyújtózkodás után kezemet az ideiglenes párnámra helyeztem és közelebbről megvizslattam azt amit tegnap láttam. Mutató ujjammal szép lassan kezdtem a kockái vonalát követni. Mennyi ideje van edzeni a folyamatos játék és gyakorlás mellett? Fejemet enyhén felemeltem, viszont kezem ugyan azt az út vonalat járta még mindig. Ártatlan arca enyhén megrándult amikor a hasa aljához értem. Tudtam, hogy fent van mert az előbb éreztem, hogy a szívverése a szokásosnál is gyorsabb volt.

-Korán reggel már kínozni kell az embert. - mondta csukott szemmel. Reakciója után felemeltem a kezem a hasáról, aminek az eredménye egy halk morgás volt tőle. Tenyerem az arcára helyeztem, majd kicsit feltoltam magam és odahajolva hozzá lágy csókot nyomtam a szájára. Egyből vissza csókolt, kezével ami a derekamon pihent szorosabban húzott magához. Éreztem, hogy mosolyog és ennek hatására nekem is megjött az élet kedvem így kora reggel. Pár másodperc múlva eltávolodtam tőle és a hatalmas haj zuhatagomon keresztül néztem le rá.

-Neked is szép jó reggelt. - mondtam neki fél oldalas mosollyal.

-Ennél szebb és jobb nem is lehetne. - válaszolt nevetve miközben szokásához híven nem tűrte ha nem Ő irányít. Így hát megint fordult a kocka, én lettem oda szorítva a matrachoz. -Na és hogy aludtál csoda lány? - kérdezte mialatt egy kósza tincset tűrt vissza a fülem mögé. -Hmm. Valamikor hajnalban valaki azt hitte plüss mackó vagyok és kiszorította a lelkemet. -fejtegettem neki az éjszakai történéseket. - Amúgy meg egész jól. - zártam le a mesémet egy tettetett komoly arccal.

-Tudom, hogy a plüs mackónak tetszett. - mondta mosolyogva. Erre csak a szememet forgattam, és próbáltam elfojtani a hatalmas vigyoromat. Nagy valószínűséggel észre vette a reakciómat, ezért szép lassan oda hajolt a nyakamhoz és lágy puszit nyomott rá. Aztán pedig még egyet folyamatosan lejjebb haladva. Automatikusan döntöttem enyhén oldalra a fejemet, erre Martin eltávolodott.

-Ez is teszik mi? - nézett rám gonoszan. Erre csak hozzá hasonlóan egy morgás hagyta el a számat, Ő pedig szimplán csak nevetett a reakciómon. Egy utolsó puszit nyomott az orromra majd felpattant az ágyból. Szép lassan oda vánszorgott a szekrényhez és előtte állva gondolkozott. Felültem az ágyban, hajamat pedig hátra túrtam és összezavarodott képpel bámultam rá.

-Hova készülsz? - kérdeztem tőle mikor kivett egy fekete inget a szekrényéből.

-Anyáékkal ebédelünk, emlékszel? - kérdezte felhúzott szemöldökkel miközben az ágy szélére hajította a szekrényből kivett ruhadarabot.

-Ebédelünk? Mióta megyek én is? - kérdeztem enyhe félelemmel a hangomban.

-Amióta a barátnőm vagy? - kérdezett vissza elképedt fejjel. - Természetesnek veszem, hogy ilyenkor nem maradsz itthon. - mondta miközben leült mellém. - Ráadásul mexikói étterembe megyünk, és tudom, hogy az a kedvenced. - fejezte be egy cinkos mosollyal az arcán.

-Miért érzem azt, hogy te akartad, hogy oda menjetek? - néztem rá oldalra döntött fejjel.

-Ez a véletlen műve, ne rám fogjad. - tette fel a kezét a mondandója hitelességét erősítve. Szememet forgattam, utána pedig átsuhant rajtam még egy igencsak rossz gondolat.