Queen of the Rift |E-Sporters sorozat első kötet | SZÜNETELTETVE

14. fejezet

T I Z E N N E G Y E D I K   F E J E Z E T

_________________________    

Tekintetemmel végig követtem ahogy besétál az épületbe, de egyszerűen nem tudtam felfogni hogy hogyan voltam képes egy ilyen tökéletes lányt elengedni. Hirtelen egy kéz jelent meg a látó terembe, idegesen kapálódzva. Morogva megráztam a fejem, és kérdően néztem sOAZ-ra.

-Attól még, hogy csorgatod utána nem lesz jobb. - emlékeztetett halkan. Egy apró bólintással jeleztem, hogy felfogtam. Muszáj volt összeszednem magam. Dylan, a csapat és a saját érdemben is. Így hát magabiztosan indultam el az ajtó felé, aminek a kilincsét még az előbb Ő fogta. Hogy nekem megint mindent hozzá kell kötnöm. Ideges ráztam meg a fejem. MSI van és semmi más nem számít jelenleg.

Backstage kanapéját kisajátítottam, legalább is senkit sem zavart az, hogy már a mezemben terültem el, fejemen egy párnával. Fáradt voltam, talán még ez a kifejezés gyenge is arra, hogy mennyire. Hiába mondta mindenki, hogy jobb lenne korán lefeküdni nekem az agyam nem akart leállni. Hajnalig megtalálható voltam a játékban, minden meccs után indítottam a következőt míg nem egyszer csak Mirával dobott egy játékba. Gyáva lépésnek tűnhetett, de egyből nyomtam a jobb felső sarokban lévő X-re. Úgy éreztem lehet ez a jel, arra hogy tényleg pihennem kéne. 3 óra alvással világ színvonalú versenyre jönni, nem éppen a legkellemesebb dolog. Gondolataimat a TV egyre hangosodó hangereje szakította félbe.

-Sosem hittem volna, hogy egyszer játékos ként tudlak itt fogadni de ez is megtörtént. - Sjozk hangja betöltötte a szobát. Mondatát egy ismerős nevetés követte, aminek hatására kirázott a hideg.

-Hidd el, nekem sem fordult meg az, hogy ennyire sok közöm lesz valaha is az LCS-hez. - nem láttam az arcát, de éreztem hogy mosolyog.

-Valljuk be azért sok mindent köszönhetsz Martinnak. - erre már ledobtam a fejemről a párnát. Felemeltem a fejem, láttam hogy Dylan a fotelban ülve szorongatja a távirányítót és érdeklődve figyeli az interjút. A képernyőn Mira arca most már komoly volt, nem csodálom hisz megint a nevemet hozták fel neki témának.

-A jó dolgoknak mindig ára van. - szűkszavú válasza meglepett. Nem hittem volna, hogy ilyen jól tudja kezelni ezt a szituációt. - Igen, nélküle valószínűleg később, vagy esetleg egyáltalán nem lett volna közöm a profi játékhoz.

-Mit gondolsz milyen lesz majd egymás ellen játszani profi szinten?

-Nem lesz egy világ álom. - mosolyodott el. Tekintetét a Sjozkról a kamerára vezette. Rideg, magabiztos tekintettel halványan elmosolyodott. - Legalább is neki.

-Ezt még is, hogy érted? - értetlen fejjel bámult a szőke riporter Mirára.

-Hogy is nevezted őt még anno? - kérdezett rá mosolyogva az ex barátnőm - Szőke hercegnek ha jól emlékszem?

-Pontosan, de miért olyan fontos ez?

-Mert a herceget szépen megfogom fosztani a trónjától. - ismét a kamerába nézett, én pedig akaratlanul is nagyot nyeltem.

-Ezt vegyük egy kihívásnak? - kérdezte Sjozk elégedetten. Élvezi amikor a játékosok drámát kreálnak neki.

-Nevezzük aminek akarjuk, de Rekkles ideje lejárt. - nevetett fel. - A csoda megérkezett.

Dylan idegesen nyomta ki a tévét, majd felém fordult. - Mióta ilyen magabiztos a kicsike? - nézett rám szúrós tekintettel.

-Még is honnan kéne tudnom? - válaszoltam ugyan olyan hangnembe mint ahogy Ő tette. Caps idegesen köhintett egyet, az utóbbi időben egyre nagyobb volt a feszültség a csapaton belül, és Ő ezt nem akarta.