Queen of the Rift |E-Sporters sorozat első kötet | SZÜNETELTETVE

6. fejezet

H A T O D I K  F E J E Z E T

_________________________  

A délelőtt további részében megismerkedtem a lakás minden egyes négyzet centiméterével, és mint kiderült az én ideiglenes szobám ott helyezkedik el Martiné mellett.

Éppen a cuccaimat pakoltam ki a bőröndömből, amikor SoAz hangját hallottam meg mögülem.

-Meddig maradsz? - kérdezte miközben leült az ágyamra. -Ez elég bunkón hangzott bocsi. - nevetett

-Kedd este megy a repülőm. - válaszoltam neki nevetve. - Nem akarok sokáig zavarni, ne aggódj.

-Itt nem zavarsz senkit, hisz a fiúk nyavajogtak, hogy gyere már. - mondta egy szemforgatással megspékelve. - Más téma. Nézd el Rekklesnek, ha valami hibát követ el. Még csak most tanítgatom mit hogyan kellene csinálnia, de elég béna tanítvány. - dőlt hátra az ágyra kuncogva.

-Vettem észre. - nevettem vele én is miközben egy kupac ruhát helyeztek a kis szekrénybe. - 2 másodperc alatt képes összezavarni és ilyenkor rosszabb mint egy nő. Egyszerűen nem tudok kiigazodni rajta. - mondtam neki azalatt míg tettem még egy kört a ruháimmal.

-Min nem tudsz kiigazodni? - kérdezte az említett személy az ajtóból. Amikor meglátta SoAzt az ágyon, enyhe féltékenység féleség futott át a szemén de szinte csak egy pillanatra.

-Semmin. - mondtuk egyszerre nevetve SoAzzal.

-Itt a pizza, gyertek ebédelni. - és azzal elindult vissza a konyhába. Úgy látszik a féltékenység még sem csak abban a pillanatban volt jelen nála.

SoAz legurult az ágyamról és miközben földet ért fejét beverte a padlóba.

-Oh a picsába. - visított miközben két kézzel fogta a fejét.

-Ha kihisztizted magad gyere enni. - mondtam neki szinte semmi levegővel mert a nevetés kiürítette a tüdőmet. Nevetve mentem az étkező asztalhoz, ahol már a fiúk elkezdtek enni. Rekkles intett hogy a mellette lévő üres helyet nekem szánja, úgy hogy igyekezzek oda. Leültem és kinyitottam a pizzás dobozom.

-Paradicsomos, szalámis, kukoricás és gomba nélkül. - mondta Rekkles rám sem nézve. Emlékezett, hogy szeretem pedig ez nem éppen egy fontos dolog. Már épp nyitottam volna a számat amikor megszólalt - Ketchup most nincs, de tudom hogy telenyomnád vele. -mondta kuncogva, de még mindig nem nézett rám. Fejemet rázva kezembe vettem egy szeletet és mosolyogva enni kezdtem. Az asztalnál a hangulat kinyírhatatlan volt. Caps folyamatosan mesélt valamit, nekem főleg a Vámpír naplókról mivel a fiúkkal nem lehet erről beszélni és mivel ráérzett arra hogy "Te biztos láttad már!!" így nekünk ez lett a fő témánk.

Már a negyedik szeletet ettem amikor Martin mellettem hátradőlt és a kezét mögém rakta a szék háttámlájara. Próbáltam nem tudomást venni róla, mert ha elkezdek vele foglalkozni akkor elvesztem a nyugalmam. Így csak falatoztam tovább, és itt-ott beleszóltam a beszélgetésbe. Az ötödik szelet után viszont nekem is megtelt a gyomrom, így én is hátradőltem, de el is felejtettem hogy Rekkles keze még mindig ott pihen. Amikor megérezte kezén a hátam, kicsit feljebb emelte hogy normálisan hátra tudjak dőlni, majd a kezével átkarolt és a vállamon pihentette a csuklóját. Arcom egy árnyalattal pirosabb lett, de ismét próbáltam ignorálni a jelenséget. Hirtelen Martin a fülemhez hajolt és suttogva elkezdett beszélni hozzám.

-Lenne kedved délután eljönni velem várost nézni? - fele fordultam és arcán halvány mosoly terült el. Először fel sem tűnt milyen közel vagyunk egymáshoz, de amikor ráeszméltem, éreztem hogy ismét elvörösödöm. A reakciómat látva mosolya szélesebb lett, és szemöldökét felhúzva várta a válaszom.