Queen of the Rift |E-Sporters sorozat első kötet | SZÜNETELTETVE

15. fejezet

T I Z E N Ö T Ö D I K   F E J E Z E T 

_________________________ 

Reggel arra kelni, hogy fáj a szemed nem éppen a legjobb dolog a földön. A szobát belengte a jellegzetes enyhén zöldalma és citrom keverékű illat. Nem volt annyira erős, inkább kellemesen nyugtató érzést adott az embernek, ezért szerettem annyira. Szemeimmel a plafonra akadtam amikor kinyitottam őket. Oldalra fordulva láttam, hogy Elias nyakig be van takarózva, a puha felület nekem csak a bal lábam felét takarta. Hiába mondta azt, hogy én lopom a takarót, nehéz azt tenni ha nem is hagyja az embert. Egyik keze a hasamon pihent, másik félig-meddig lelógott az ágyról. Csodálom, hogy egyedül hogy fér el, ha mellettem leesik már lassan. Kezét óvatosan ledobtam magamról, remélve hogy nem fog felkelni. Halk szuszogása egy pillanatra abba maradt, de mintha mi sem történ volna az előbb folytatta mély álomban töltött perceit. Lassan felültem, de már ez sem volt kellemes. Fejemen áthatoló nyílvessző formájában érkezett meg a fájdalom. Az emberek nagyrésze azt hinné másnapossággal küzködöm, pedig csak egy régi seb lett feltépve a saját hibámból. Térdemre helyeztem a könyököm, majd arcomat a tenyereimbe temettem. Kettő, vagy három hónapja ismerem személyesen még is annyi meg annyi fájdalmat okozott nekem. Amikor pedig már minden kezdene rendbe jönni, akkor ismét megjelenik és felforgat mindent. Felemeltem a fejemet és az órára néztem. 6:42. Elvileg fél 10-re kellene bemennem ismét a stúdióba, de a tegnapiak után semmi kedvem hozzám. Felálltam és elindultam az erkély ajtó felé. Május elejéhez híven már ilyen kora reggel is magas volt a hőmérséklet. Így hát nem lepődtem meg, hogy amikor meztelen talpam a hideg kőre lépve nem is fázott annyira mint hittem. Pár pillanatig semmit sem láttam a belváros állapotától, de miután a szemem megszokta a fényt egyből tisztán láttam a már most forgalmas Berlint. Rákönyököltem a korlátra, és úgy bámultam az elsuhanó autók hadát, a járdán munkába rohanó emberek tömegét. Az én munkám nem annyira idő és hely köteles mint az övék. Én állhatok az erkélyen a gondolataimmal miközben lehet, hogy Ők éppen a késésben vannak. Az élet sokszor igazságtalan, bár mondjuk az utóbbi időben egyre többször. Egy jó tanács: ha kezdenek jól alakulni a dolgaid az életben, akkor ne éld bele magad. Úgy is el fog baszódni.

Mennyi volt az esélye, hogy találkozom vele? Oké, sok. De ha nem vonzzana annyira maga a jelenléte, annyival könnyebb dolgom lenne. Elias is megmondta, hogy nem kellene még is valami azt mondta mennem kell. Ez lett belőle. Még több gond, és információ aminek az igazság faktora ismeretlen. Honnan kéne tudnom, hogy igazat mond? Miért pont most akarja elmondani? Nem akart volna megkeresni ezzel, hogy normálisan beszéljük meg? Már ott elrontotta, hogy amikor az egész eset megtörtént az elődöntőn, nem jött utánam hogy elmondjon mindent. Gyáva, álszent és nem az a személy akiben nekem meg kellene bíznom, és fejvesztve rohannom hozzá ha telefonál. Idegesen fújtam ki a levegőt, leheletem egyhén látszódott a levegőben. Néztem ahogy szerte foszlik egy pillanat alatt, akárcsak a nyugodt életem.

-Meg fogsz fázni. - figyelmeztetett az álmos, ám ismerős hang.

-Nincs hideg Apa. - nevettem halkan, miközben Upset mellém lépkedett. Oldalra fordulva láttam, ahogy kezével takarja a hatalmas ásítását. Felső testéről visszaverődtek a napsugarak, mintha csak az Alkonyatba lettünk volna. Elkaptam a tekintetem róla, még mielőtt észrevette volna, hogy mennyi ideig is figyeltem minden mozdulatát.

-Korán reggel már ideges vagy, látom rajtad. - háttal dőlt neki a korlátnak és bámulta a furcsa módon tiszta eget. - Nem tesz jót a szépségednek.

-Álmodom vagy rosszul hallok? - fordultam a csapattársam felé. - Elias Lipp bókolt nekem? - közelebb léptem hozzá és a tenyerem a homlokára helyeztem, mintha azt nézném nem-e forró a feje. - Nem vagy véletlen beteg? - nevettem fel. Hiába kezeltem ennyire barátiasan a dolgot, tudtam hogy neki ez már nem azt jelenti mint nekem. Nem voltam közvetlen ilyen témában vele, de ezt Ő is tudta jól miért. Attól függetlenül ezek az apró bókok, dicséretek mindig is jól estek tőle.