Queen of the Rift |E-Sporters sorozat első kötet | SZÜNETELTETVE

19. fejezet

T I Z E N K I L E N  C E D I K   F E J E Z E T

_________________________  

Az őszinteség néha többre vezet mint a dolgok elferdítése, vagy éppen elhallgatása. Viszont van olyan eset amikor már tényleg nem jut eszedbe jobb megoldás mint az, hogy hazudj, pedig biztos lenne ezerszer okosabb megoldás is ennél. Én is ezen gondolkoztam amikor először akartam találkozni Martinnal úgy, hogy senki ne jöjjön rá hova megyek.

"Nem akarlak zaklatni, de unatkozom" - jött az üzenet a telefonomra.

"És most ezzel az információval mit kezdjek?" - írtam vissza egyből.

"Gondoltam segíthetnél rajtam." - a mondat végére oda vágott egy perverz fejű smileyt, mire én csak megráztam a fejemet.

"Akkor találd ki, hogy jutunk el mind a ketten feltűnés nélkül otthonról." - adtam ki neki egyből a parancsot.

"Ezt nem vettem számításba.." - válaszolt szomorúan. Felnevettem.

"Gondoltam." - majd a telefonomon kopogva gondolkoztam mégis mit lehetne tenni. Aztán hirtelen megvilágosodtam. - "Jársz még edzőterembe?" - kérdeztem izgatottan.

"Igen, miért?"

"Öltözz fel mintha oda mennél." - miközben elküldtem az üzenetet, én is felálltam megnézni, hogy milyen edzős ruházat található. Kivágtam az ágyra egy rövid nadrágot és egy szürke trikót. Felkaptam a telefonomat és még mielőtt felvehettemvolna magamra a ruháim küldtem egy utolsó üzenetet neki.

"1 óra múlva találkozzunk a vasárnapi hotel előtt. Próbálj meg nem feltűnő lenni."

"Főnökasszonnyá alakultál?" - erre már nem válaszoltam, csak mosolyogva zártam le a telefonom.

40 perc múlva amikor kimentem, hogy felvegyem a fehér edzőcipőm furcsa tekintetekkel találtam szembe magam.

-Hova mész? - kérdezte Amazing a kanapén fekve. Feje félig lelógott és a kérdése után Upset is felém nézett.

-Mi a terv Kicsim? - ennél jobban megnehezíteni a dolgomat nem is lehetne. Becenév hallatán felfordul a gyomrom, de nem miatta. Nyeltem egyet, próbáltam nyugodtan tűnni.

-Mostanság szinte csak játszottam, és nem mozogtam semmit. - felvettem a cipőm és elkezdtem bekötögetni. - Remélem nem gond, ha most megyek. - néztem fel félve. Tekintetük már nem volt annyira kíváncsi, Elias még egy lágy mosolyt is eleresztett felém.

-Miért lenne? - André hangja töltötte meg a teret, miközben belépett a szobába. - A lényeg, hogy tudjam hol vagy.

-Igenis Apa. - nevettem fel miközben felkötöttem a hajamat, és kezembe fogtam a telefonomat. - Itt van, ezen elértek ha annyira hiányoznék. - mosolyogtam egyet és még mielőtt elhagytam volna a lakást magamra kaptam a fekete sapkámat is. Nem akartam visszanézni, így is örültem, hogy épségben kiléptem a ház ajtaján. Fülembe bekerült a fülhallgató, mivel gyalog kellett mennem így nem ártott ha valami lefoglalta a gondolataim. Maximum 15 perc séta után megálltam az ismerős hotel előtt. Emlékek hada suhant át az agyamon, aminek hatására kirázott a hideg.

Álltam bambán az épület előtt, és vártam hogy történjen valami, aztán rájöttem hogy én rendeltem őt ide szóval nekem kéne kitalálni mi legyen.