Queen of the Rift |E-Sporters sorozat első kötet | SZÜNETELTETVE

11. fejezet

T I Z E N E G Y E D I K F E J E Z E T

_________________________

Lent a ház előtt egy az fekete Audi parkolt. Matt fényezéséről a napsugarak visszaverődtek, ablakai sötétítettek voltak. Csodálkozó tekintettel néztem végig rajta.

-Ezzel megyünk? - kérdeztem halkan Martintól.

-Igen - mosolyodott el - 3 hónapja nálam, van de egyszer sem használtam még.

-Ez a tied? - hitetlenkedve néztem rá. - Neked van egy ilyen álom kocsid, és még nem is szólsz róla?

-Nem hittem volna, hogy ilyen fontos. - vakarta meg a fejét miközben kinyitotta előttem az anyós ülés ajtaját. Beültem, telefonom az ölembe raktam majd becsatoltam magam. Mikor már mind a hárman az autóban voltunk, Martin beült a volán mögé.

-A fontos az enyhe kifejezés. - folytattam az előző témát ott ahol abba hagytam - Imádom az kocsikat. - mosolyogva figyeltem a belső teret. Mindenhol enyhe vajszínű kárpit helyezkedett el. A fekete műszerfalhoz tökéletesen passzolt. -Majd vezethetném? - csillogó tekintettel bámultam a mellettem ülő fiúra aki éppen kikanyarodott az útra.

-Majd még meglátjuk. - válaszolt szűkszavúan. Napszemüvegét lehajtotta, és így figyelt tovább az úttestre.

Az utazás kínos csendben telt. Még Emma is az elhaladó városi tájat kémlelte. Az én tekintetem az ölembe öszpontosult, ahol a kezeimet tördeltem, egész úton. Nagyjából 20 perc kocsikázás után Martin megállt egy igen csak nagy és szép étterem előtt.

Kipattant és először Anyukája előtt nyitott ajtót. Mosolyogva lépett ki az autóból. Fekete magassarkújának sarka koppant a járda szélén, bő fazonú fekete nadrágába enyhén belekapott a meleg tavaszi szellő. Ujjatlan fehér blúza kissé meggyűrődött az utazás során így szép lassan végig simított rajta. Míg Carina-t figyeltem, szinte megbabonázva a gondolattól, hogy ennyi idősen is tud ilyen szépen kinézni meg is jelent mellette a lánya. Szőke haját a szél megsegítésével elegánsan dobta hátra, mintha csak valami rossz amerikai tini filmből szalajtották volna ezt a jelenetet. Bézs színű magassarkúja tökéletesen passzolt az ugyan ilyen színű ceruzaszoknyájához. Fehér ujjánál csipkés felsőjét mintha csak rá öntötték volna. Magamra néztem, és ezek után már nem éreztem azt, hogy annyira csinos lennék.

-Ki szállsz még ma? - kérdezte az ajtóra támaszkodva Martin. Mikor felkaptam a fejem elmosolyodott és felém nyújtotta a kezét. Félénken álltam mellette amíg hátra sem fordulva bezárta álmaim autóját. Tenyerét az enyémbe helyezte, és elindultunk befele az étterembe. Recepció előtt megálltunk, Martin rákönyökölt a pultra ami Carinánál beindította az Anyai ösztönöket és szépen a fekete ingjénél fogva húzta hátrébb kisebbik gyermekét. A fiú szemforgatással jelezte nem tetszését, de annyira nem volt már bátor, hogy vissza helyezkedjen ugyan abba a pozícióba. Mikor végre szembetaláltuk magunkat a személyzet egyik tagjával, Martin kihúzta magát és közelebb lépett a pulthoz.

-Jó napot! Larsson néven vagy egy 5 fős asztalfoglalásom. - az egyen ruhába beöltözött férfi nyomkodott valamit a tabletjét, majd felemelte a fejét és bólintott. Intett, hogy kövessük. Nem igazán volt beszédes kedvében. Az étterem legmélyén volt az asztalunk, szépen megterítve. Mexikói hangulathoz híven élénk, világos valamint meleg színek uralták a dekorációt. Martin kihúzta a székeket nekünk, majd leültünk. Furcsálva tekintettem az előttem üresen tátongó székre. Esélyem sem volt megkérdezni, hogy kit várunk még, mert egy igencsak sok magabiztosággal és persze testi adottsággal rendelkező női pincér kérdezte meg tőlünk vékony, cincogós hangját hogy mivel szolgálhat. Szemeit egyenesen a barátoméba vezette és tökéletesen műmosolyt küldött felé. Carina szemei elárulták nem tetszését a lányról, bár mondjuk Emma sem rejtette véka alá azt amit gondol.