Queen of the Rift |E-Sporters sorozat első kötet | SZÜNETELTETVE

18. fejezet

T I Z E N N Y O L C A D I K F E J E Z E T

_________________________

Kijutni egy zsúfolt bárból nem olyan egyszerű feladat, mint ahogy gondoltam. Főleg nem akkor, ha mind a ketten nagy népszerűségnek örvendtek a riporterek és a játékosok körében is. Ujjaink összefonódva, akárcsak a régi szép időkben. Annyi különbséggel, hogy jelenleg nem kettesben voltunk, nem voltunk egy pár és éppen menekültünk a nyilvánosság valamint a jelenlegi barátom elől. 

Amikor végre kiértünk arra a folyosóra, ahol a mosdók voltak elengedtem a kezét és a falnak dőltem.

-Na és most mi terv? - kérdezte idegesen miközben lassan a hajába túrt.

-Valahogy muszáj innen eltűnnünk. - arcomat a tenyerembe temettem - Van elég baja neki így is, erre még Én is elbaszom az életét.

-Shh ne beszélj faszságokat. - elemelte a kezeim az arcom elől. - jobb dolog nem is történhetett volna, minthogy megismert téged. - egy mosolyt villantott, amit viszonoztam is. Aztán az idili pillanatunkat a felénk haladó léptek szakították meg.

-....nem kellene megkeresnem? - ahogy meghallottam Upset hangját egyből falfehérré váltott az arcom színe. Ismét Martin keze után nyúltam és az első ajtón amit megláttam bevonszoltam. Hátammal az üres ajtónak vágódtam, és próbáltam rendbe rakni a légzésemet.

-Míra mi folyik i... - kezemet a szájára tettem jelezve, hogy most egy kicsit tartsa becsukva a beszélőkéjét.

-...biztos el van itt valahol. Ne aggódj érte. - Amazing hangja gyanakvóan hangzott, ugye nem látott meg minket?

-Remélem igazad van, túl sokat nem beszéltünk mostanság. - válaszolt Upset. A beszélgetés további részét nem hallottam már, mert gondolom bementek a mosdóba.

-Ez közel volt. - fújtam ki idegesen a levegőt. Martin felé fordítottam a tekintetem, mikor is ismét realizáltam, hogy nincs köztünk túl nagy távolság. Elemeltem a kezemet a szájáról, következő pillanatban pedig pár hónap után ismét megéreztem az ajkait az enyémeken. Hirtelen történt minden, így kellett pár másodperc míg visszacsókoltam. Átkaroltam a nyakát, Ő pedig erőszakos magához rántott a csípőmnél fogva. Mohó keringőt jártak a nyelveink, levegőt egyikünk sem akart venni. Egy kisebb ugrás után a lábaim már a csípője körül voltak. Velem együtt hátrált az ajtóig, ahol elszakadt tőlem, és a szemembe nézett.

-Istenem, hónapok óta erre várok. - szeme csillogott a boldogságtól, lehelletén érezni lehetett az alkoholt.

-Hát még én. - suttogtam miközben két kézzel húztam vissza egy újjabb csókra. Pár másodperc múlva ismét eltávolodott.

-Milyen kis határozott lettél. - mosolygott selytelmesen.

-Valami bajod van vele? - kérdeztem miközben göndör haját az ujjaimra tekergettem.

-Az égvilágon semmi. - nyakamra vetette magát, és lassú puszikkal indult el a dekoltázsom felé. Halk nyögés hagyta el a számat mire éreztem, hogy Martin mosolyog.

-Nem zavar, hogy a pasid melletted lévő szobában végzi a dolgát? - kérdezte miközben a melltartó pántom tolta lejjebb.

-Úgy nézek ki? - válaszoltam neki halkan. -Viszont ezt nem itt kellene csinálnunk, az tény. - toltam el lassan magamtól.

-Akkor hol csináljuk? - kérdezte miközben ismét magához rántott.

-Még mindig le kell innen lépnünk emlékszel?