Queen of the Rift |E-Sporters sorozat első kötet | SZÜNETELTETVE

2. fejezet

M Á S O D I K  F E J E Z E T

_________________________  

Otthagytam a gépem bekapcsolva, a kliens még meg volt nyitva csak a "Nincs gépnél" módba raktam magam, legalább is addig amíg kitalálom mit fogok vissza írni neki.

Miközben sétáltam lefele a lépcsőmön megfordítottam a sapkámat, mert már izzadt alatta a fejem, kellett már neki a levegő. Az utolsó két lépcső fokról már leugrottam, nem lepleztem boldogságom.

3 évvel ezelőtt

Fejem már hasogatott a rengeteg év szám miatt amit holnapra kellene megtanulnom, de akárhogy is próbálkozom egy sem marad meg a fejembe. Minek kell nekem ezeket tudni? Hol érdekel engem XVI. Lajos uralkodása? Ő is csak egy ember volt, semmi érdekes nincsen benne. Az emberek nagy részében nincsen semmi, csak bunkóság, megvetés, elítélés, semmi tisztelet a másik felé, valamint érzelmek semmibe vétele. Minden ember ilyen, egytől egyig. Ezek a gondolatok elüldözik a maradék kitartásomat is ezért egy lendülettel a szoba másik végébe repítem a füzet tankönyv párost. Lábaimat a székre felhúzom, és jobb kezemmel a telefonomért nyúlok. Jelen pillanatban akármi jobb mint a tanulás. Minden szociális oldalt végignézek, de számomra semmi érdekeset nem találok, így marad a youtube. Beletekintek a felkapott listába, tekerem folyamatosan lefele hátha találok valamit és hirtelen megakad a szemem valamin. A videó címe "The Swedish ADC Superman" volt, index képén egy szőke hajú fiú pózolt. Kék ingjét szét húzva tartja, alatta megvillan egy sárga lógó. Rátekintek az arcára és a kisfiús mosolya valamint a világító szemei már is nagyobb életkedvet adnak mint az év számok. Rákattintok a videóra, fogalmam sincs miről fog szólni, de érdekelt ki Ő. Az első pár másodperc alatt rájövök, hogy ez egy montage videó és hogy valamivel játszik. Aránylag otthon vagyok ilyen témában, de ezt a játékot még sosem láttam. 2 csapat, csapatonként 5 karakter. Megállapítom, hogy nem szimpla menjünk és öljük meg a másikat típusú játék, igényel gondolkozást az már biztos. Nem tudom milyen karakterekkel van, de az biztos hogy nem ma látja először ezt a játékot. Minden ellenség kivégzése után mosolyog, látszik rajta, hogy élvezi amit csinál, élvezi hogy jó benne. Itt éreztem azt, hogy holnap doga ide vagy oda, nekem is játszanom kell de most azonnal. Ha a helyes fiú képes boldog lenni miatta, akkor én is.

Mosolyt csal az arcomra az emlék, ami miatt vagyok ma aki vagyok. Miközben a popcornt rakom a mikróba, elkalandoznak a gondolataim, hogy még is hogyan talált rám? Én már 3 éve szinte minden nap nyomon követem, minden egyes mozdulatát. Mint egy rossz fangirl. Folyamatos gyakorlás, meccsek vagy éppen streamelés mellett hogyan van ideje egy Supermannek pont az én streamem nézni? És mint Buddha én is megvilágosultam. Csapot papot hátra hagyva rohanok fel az emeletre, mert a kreativitásom életre kelt.

Szinte bevágódom a székembe, és egyből írni is kezdtem.

"Supermannek van ideje a mai meccs mellett még duozni?"

Mosolyogva nézem az alkotásom, ilyen büszke se voltam még egy mondatomra. Fél perce bámulom a képernyőt hátha érezik válasz, de sajnos nem. Szomorúságomban már épp zárnám be az klienst, amikor jobb alul felvillan az 1-es, üzenetem jött. Remegve kattintok rá, és a szomorúság már el is illan.

"Superman arra szakít időt,amire akar."

"És Superman mit akar?"

"Saját szemével látni a csodát."

Felnevetek. Ha nem tudnám ki is Ő, még le is tolnám hogy a nevem nem vicc tárgya, de legalább ez kreatív volt.

"Én előbb, egy nyertes meccset szeretnék látni."