Hódítás Kétkereken

[15]

LEÓ SZEMSZÖGE:

Zoét egy vértócsa vette körül. Egy baj volt nem az ő vére...
- Zoé mit csináltál? - tettem szám elé a kezem. Nem válaszolt csak röhögött elmebetegen. Szeme vörös színben pompázott. Mivel nem volt más választásom leütöttem. Levettem ruháit majd a szobámba vittem, lekötöztem, utána pedig eltakarítottam a hullát.
Mikor végeztem, elkezdtem filmet nézni, egy elég beteg filmet...

ZOÉ SZEMSZÖGE:

Mikor felébredtem fájt mindenem. Hányingerem is volt. Másik hogy le voltam kötözve, ez tuti valami hobbi. Mozdulni nem tudtam így összehánytam magam. Filmes tapasztalatok alapján sikítottam. Rá fél percre lépteket hallottam. Leó lépett be, igen egyik nap beszélgettünk, elmondott egy s mást. Például, hogy mi a neve, és, hogy innen sose jutok haza, de amíg jó leszek nem bántanak. Kicsit úgy éreztem, hogy el akar valamit mondani, de nem tudtam pontosan.
- Van valami baj?
- Nincs csak... Miért ölted meg azt az embert?
- Miről beszélsz???
- Zoé ma délelőtt megöltél valakit.
- Nem nem nem!!! És nem volt a szemem esetleg vörös?
- De, elég intenzíven.
- Leó figyelj el kell mondanom valamit. Ígérd meg, hogy meghallgatsz.
- Mond már. - türelmetlen....
- Szóval mikor kicsi voltam elmentünk anyuékkal egy barlangba. Mikor végignéztünk mindent apa úgy gondolta, hogy vegyünk valami emléket, szuvenírt. Egy ilyen kis babát vettünk, ami szétszedhető volt. Én otthon szétszedtem, és találtam benne egy puha valamit. Kicsi voltam és megettem. Azóta pedig meg tud szállni egy beteg pszichopata. És tudom első kérdés, hogy jöttünk rá? Egyszer remegni kezdtem és lebegni. Anyuék egy szakértőhöz vittek, aki megállapította, hogy ez a bajom. És nem nincs rá gyógymód. - hadartam el. Arcán a mi a fasz? arckifejezés volt kivehető.
Pár percig néztük egymást, majd egy szó nélkül távozott.
Lefeküdtem és sírni kezdtem. Féltem, hogy ezek után még rosszabbul fog bánni velem. Mellesleg mostanában nem láttam a másik balfaszt. Nem is bánom.
Még pár percig gondolkoztam aztán elnyomott az álom.
^Mikor felkeltem máshol voltam.
Mintha egy labor lett volna. Ott volt egy fehér köpenyes férfi, én pedig le voltam kötözve.
Az említett személy hirtelen közeledni kezdett felém egy hatalmas tűvel a kezében, közben pedig röhögött. Majd belém nyomta a tű tartalmát én pedig csak sikítottam.^
Hirtelen ébredtem fel a rémálmomból. És az a baj, hogy mióta elmondtam Leónak a történetet, azóta egyre többször álmodok ilyesmiről.
Félek, hogy megbolondulok....

LEÓ SZEMSZÖGE:

Az elmúlt napokban nem mertem Zoé közelébe menni, mert nem akarom, hogy megutáljon. Tetszik nekem, és az, hogy meg kéne védenem mindenkitől, mert ugye ez alap, sajnos önmagától nem tudom. Muszáj lesz Barabáshoz küldenem. Ő egy régi barátom, ovi óta ismerem és ő orvos és kutató egyben. Talán ő segít Zoén. Vele viszont az a baj, hogy elég beteg természet. A hangulatingadozásáról meg már ne is beszéljünk.
Ha azt akarom, hogy vigyázzon Zoéra és vizsgálja ki előbb Zoét kell felkészítenem hozzá. Csak hogy én nem hasonlítok rá cseppet sem.....
Felmentem hozzá. A szoba sarkában ült és a földre rajzolt egy kis krétával.
- Szia Zoé! - egy pillanatra rám nézett majd folytatta tovább az alkotását. Kínos csönd lett. Egyszer csak megszólalt.
- Szia - hangja erőtlen és megtört volt. Nyugi muszáj megtenned.
- Figyelj mostantól nem leszek ilyen gyengéd, - mintha könnyezni kezdett volna. - mert ez így nem jó. Szó szerint el vagy kényeztetve. - kezdtem ideges lenni saját magam miatt. Ő csak sírt.
- Miért? - csak ennyit tudott kinyögni.
- Ne haragudj, - hangom enyhülni kezdett. - csak el foglak küldeni, de nyugi nem örökre, csak egy kis időre, egy jó barátomhoz. Ő más mint én ő nem ilyen jó és gyengéd. És nem akarlak a mély vízbe dobni. - itt volt egy pillanat, amikor meg tudtam volna csókolni, de nem, nem lehetek rámenős. Sőt azt sem kell tudja, hogy egyáltalán tetszik nekem. Krisz simán megölne. Amúgy holnapután engedik ki a kórházból.
- Sajnálom, hogy teher vagyok! - kezdett még jobban sírni.
- Shh, semmi baj nem vagy teher, csak muszáj. Hidd el nem lesz baj. - kezdtem el nyugtatni. Pár percig még simogattam, mire végre abbahagyta a keserves sírást.

ZOÉ SZEMSZÖGE:

Utálom magam. Utálom kimutatni az érzelmeimet, de Leó mellett biztonságban érzem magam vagy nem tudom. Mindenesetre remélem, hogy az a valaki nem fog kínozni vagy ilyenek.
Miután abbahagytam a sírást Leó felajánlotta, hogy nézzünk egy vígjátékot hátha az feldob. Épp, hogy elkezdődött a film a gondolataim már máshol voltak. Néha feleszmeltem a mellettem ülő kacagása miatt, de a filmre egyszerűen nem tudtam koncentrálni. Vagy az volt a kérdés, hogy hová visz vagy miért, de az első és legfontosabb, hogy mikor mehetek haza. A film közben elaludtam. Az utolsó amire emlékszem, az az hogy Leó gondosan betakar, megpuszilja a fejem és bele súgja a fülembe, hogy
- Nem lesz semmi baj hópihe, én vigyázok rád. - majd elnyomott az álom.
Reggel a kanapén ébredtem Leó pedig telefonált.
- Persze, okos lány.
- ...........
- Ne azért azt ne, nincs rá felkészülve!
- ..........
- Tudom, de még kicsi és féltem
- ..........
- Nem vagyok puhány se szerelmes.
- .........
- Bízom benned, köszi szia.
Letette. Mikor elindult felém a vér is megfagyott bennem.

Héj evriván!
Sajnálom a késést, de 1000 szó jeee!💪
Következő résszel sietek!
Amúgy köszönöm a sok biztató kommentet, az új könyv részét áprilisban rakom fel.👑
Puszi 😘
Kitta❤️