Két hangban egy dal

13.fejezet

-Nem nézünk ki egy kicsit túl puccosan? – nézegettem magam a tükörben.

-Ebben mégis mi a puccos? – lépett mellém nevetve Yuu.

Fél óra volt hátra a bankett kezdetéig. Egy fehér színű, vörös nyakkendős öltönyben feszítettem. Yuun is ugyanilyen volt, csak fekete színkombinációval. Kicsit izgultam, mert nem nagyon volt még részem ilyen partikban, pláne nem olyanokon, ahol franciául beszélnek.

Az előző pár nap eseménydúsan telt. Ha már Franciaországban voltunk Főnök úgy döntött turistáskodjunk egy kicsit, így elrepültünk Párizsba. Nagyon jól éreztük magunkat. Felmentünk az Eiffel-torony legtetejére, fotózkodtunk a Notre-Dame előtt, és megnéztük a Mona Lisat a Louvreban. A szállásunk pedig nem máshol volt, mint Disneylandben! A második és a harmadik nap így abból állt, hogy végigjártuk az egész parkot, és kipróbáltuk a hotel nyújtotta lehetőséget. Szerintem még sosem szórakoztam ilyen jól. Ráadásul az egész olyan volt, mint egy nászút.

-Vissza akarok menni Disneylandbe – duzzogtam.

-Gyere ide – ölelt át Yuu mosolyogva – Csak egy bankett, túléljük.

-Nem is azzal van a baj, hogy nem... - motyogtam.

Kopogtak az ajtón, Louis lépett be, és mennünk kellett. Lekísért minket egy hatalmas terembe, ami szépen fel volt díszítve.

-Yuu, Haru – sietett elénk Noriko-san. Nagyon elegánsan festett a vörös ruhájában, ami tökéletesen passzolt a kifogástalan sminkjéhez.

-Ils avaient l'air super!

-Merci – mosolygott Yuu.

-Még mindig nem tudok franciául – mondtam unottan – És te, hogy tanultál meg így beszélni? – néztem szerelmemre. Szerelmem. Nyálasan hangzik.

-Gimis koromban elég intenzíven tanultam – vigyorgott.

-Szerintem ez imponálni fog a vendégeknek – mosolygott rá Noriko-san – Te pedig ne aggódj. Kitűnően beszélnek angolul, szóval tudsz velük kommunikálni, ha szükséges – tette biztatóan a kezét a vállamra.

Egy 10 percen belül szállingózni kezdtek a vendégek. Noriko-san mindegyiküket személyesen köszöntötte, és minket is bemutatott. Váltottunk velük egy-két szót. Teljesen lenyűgözte őket Yuu franciatudása. Ha tőlem kérdeztek valamit, azt Yuu lefordította, így tudtam angolul válaszolni. Miután mindenki megérkezett asztalhoz ültünk. Noriko-san felállt, és apró köszöntőt mondott.

-Merci à tous d'être venus. J'aimerais présenter à nouveau Yuuji Okazawaya et Haruki Sasada qui sont venus tout droit du Japon.

A vendégek halkan tapsoltak.

-Et maintenant vous acceptez cette chanson avec beaucoup d'amour d'eux.

Nem nagyon értettem, mit mondd, de Yuu biccentett, szóval tudtam, hogy most kell előadnunk a dalunkat. Megbeszéltük, hogy az Our Storyt fogjuk elénekelni, mert úgy véltük, hogy ez illik a legjobban a mostani helyhez. Meg ez, amit a legjobban tudunk... Kaptunk egy-egy mikrofont, majd felcsendült a zene.

-Every time I look into your eyes, there's something deep inside my heart. That screams your name I'll be insane If we keep going on like this. I even miss you when you're sleeping here right next to me, there's no one else but you – énekelte Yuu az első versszakot.

-We're living in a dream, an endless fantasy. You're never alone so forget your sorrow. Baby we're meant to be. Just close your eyes and see, that you're a part of me. My precious story, fly away – következett a refrén, amit együtt énekeltünk, majd jöttem én.

- All this time, we laughed until we cried, just to see each other smile. And now you'll always be the one for me. That makes me feel like I'm alive, I'm still searching for that story we always dreamt of, I hope you're searching too.

A szám végén meghajoltunk. A közönség állva tapsolta meg a produkciónkat.

-Kész vagyok!

Fáradtan zuhantam be az ágyba. Már éjfél is elmúlt, és a vendégek, csak most távoztak el.  Mármint nem meghaltak, csak hazamentek. A vacsora után minden második emberrel váltanunk kellett pár szót, ráadásul majdhogynem az összes hölggyel táncolnom kellett. Persze Yuu rosszabbul járt. A nők megrohamozták. Nagyon imponált nekik, hogy egy Japánból jött fiatalember ilyen jól beszéli a nyelvüket. Nem éreztem féltékenységet, inkább jót röhögtem az egészen.

Yuu is tök kótyagosan mellém feküdt.

-Nincs erőm felkelni – motyogta.

-Legalább az öltönyt le kéne venni – ültem fel.

Szép lassan megszabadultam a ruhadaraboktól, csak a boxeremet hagytam magamon. Bemásztam a takaró alá, fejemet a párnára fektettem.

-Yuu?

A neve hallatán felkapta a fejét. Egy sóhaj kíséretében feltápászkodott, és ő is kibújt az öltönyéből. Csak úgy, mint én, lusta volt pizsamát húzni, ezért félmeztelenül mászott be mellém.

-Még sosem beszéltem franciául ennyit, egyhuzamban – dörzsölte a szemeit.

-Oui.

-Ne kezdd te is! – nézett rám összeráncolt szemöldökkel.

-Egyébként nem láttam Takahashi-sanékat.

-Én is meglepődtem. Bár lehet, hogy Főnöktől elriadtak volna a vendégek – kuncogott.

-Mindegy, túl fáradt vagyok már ilyeneken gondolkodni – hunytam le a szemem.

-Ilyeneken gondolkodni? Miért, mire gondoltál? – hajolt fölém.

-Semmi, nem fontos – ráztam meg a fejem.

-Most tényleg kíváncsivá tettél – húzta végig az ajkát a nyakamon.

Megborzongtam.

-Tényleg nem fontos...

Yuu apró csókokat hintett a bőrömre. A kulcscsontomnál megállt, és óvatosan szívni kezdte a bőrt.

-Yuu – hagyta el egy sóhaj a számat – Fejezd be...

-Csak, ha elárulod, mire gondoltál – hajolt újra a nyakamhoz.

Nem válaszoltam.

-Hát, ha nem árulod el, holnapra tele leszel kis piros szívásnyomokkal – vigyorgott.

-Te szadista – motyogtam.

-Akkor te meg mazochista, mert úgy látom, eléggé élvezed – harapott belém finoman. Felnyögtem.

-Jó, elmondom – adtam meg magam – Csak azon gondolkodtam, hogy mi van, ha Főnök és Takahashi-san között van valami.

-Most, arra gondolsz, hogy...

Bólintottam.

-Tudom, hülyeségnek hangzik – fordítottam el a fejem.

-Végül is – vonta meg a vállát – Összeillenének.

-De ez csak egy feltételezés. És Takahashi-san biztos hetero, ahogy gondolom Főnök is, szóval... Mindegy, ez csak egy felvetés volt.

-Még ha igaz is, az ő dolguk.

Csendben elmélkedtem. Főnök és Takahashi-san. Nem, az nem lehet. Ők csak barátok. De mi van, ha mégis?

A gondolatmenetemből Yuu zökkentett ki. Szájával már a mellkasomnál kalandozott.

-Nem azt mondtad, hogy abbahagyod, ha elárulom, min gondolkodtam?!

-Ilyet mondtam volna? – nézett rám azzal az ártatlan mosolyával.

Ezt a csatát én vesztettem.