Két hangban egy dal

10.fejezet

-Én, szeretlek! - nézett rám könnyes szemmel.

-Sajnálom, de én Emiliát szeretem - fordítottam neki hátat.

-És ennyi!

Nagyot sóhajtottam.

-Mára végeztünk, holnapután ugyanekkor találkozunk! - tapsolt kettőt a rendező. Hát ezt gyorsan letudtuk. Intettem a dolgozóknak, és megindultam az öltözőm felé.

-Haru! - futott utánam Mei, akivel az előbb szerepeltem - Ott hagytad a szövegkönyvedet.

-Köszi - mosolyogtam rá.

-Jó veled újra együtt dolgozni - vigyorgott.

-Számomra is megtiszteltetés - hajoltam meg színpadiasan, mire kitört belőle a röhögés.

-Haha, na holnapután találkozunk - köszönt el, és már ott sem volt.

Fujimoto Mei egy nagyon híres, és népszerű színésznő. Pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg vele, amikor szintén egy filmben kaptunk szerepet. Első ránézésre nem tűnt túl szimpatikusnak, de hamar kiderült, hogy tök jó fej, és magamat is meglepve vele, de nagyon jó haverok lettünk.

-Úgy látszik valaki nagyon jóban lett valakivel.

Ijedten megpördültem a tengelyem körül.

-Yuu, de megijesztettél - sóhajtottam fel.

Elég morcos fejet vágott.

-Csak nem féltékeny vagy? - öleltem át mosolyogva a nyakát.

-Még szép, hogy az vagyok - húzott a derekamnál fogva magához.

Szerelmesen néztünk egymás szemeibe.

-Lehetőleg ne a folyosó kellős közepén enyelegjetek - jelent meg mellettünk Takahashi-san - Haru, a rendező külön dicséretben részesített téged. Egyébként tényleg jó voltál - mosolyodott el.

-Szerintem is - kontrázott Yuu.

-Ne már, teljesen zavarba hoztok - fordítottam el a fejemet.

-Pedig tényleg nagyszerűen játszottál. Na, mindegy. Kapjátok össze magatokat, a kocsinál megvárlak benneteket - hagyott ott minket szeretett menedzserünk, mi pedig bevonultunk az öltözőmbe.

-Már alig várom, hogy az én jeleneteimhez érjünk - virult Yuu.

A történet egy detektívről szól, aki elég fiatal, ráadásul nagyon jóképű is, bolondulnak érte a nők. Különös dolgok történnek a városában, emberek tűnnek el minden nyom nélkül. A nyomozó szeretője is eltűnik, ezért azonnal hozzáfog a nyomozáshoz. Asszisztense, aki szerelmes belé, segíti őt mindenben. Végül kiderül, hogy az esetek mögött egy titokzatos személy áll, aki az Alvilág urának nevezi magát. És igen, ezt a szerepet fogja Yuu játszani, én pedig a detektív vagyok, Mei az asszisztensem.

-Szerintem remekül fog passzolni hozzád a gonosz szerepe - bújtam ki az öltönyből.

-Meglehet - sétált a hátam mögé, és átkarolt.

-Hé, épp öltöznék - próbáltam szigorúnak tűnni, de Yuu belecsípet a derekamba, amitől automatikusan felvihogtam.

-Szeretlek - fúrta a vállamba a fejét.

-Én is - túrtam bele finoman a hajába.

Így álltunk pár percig néma csendben.

-Yuu - szólaltam meg - Miért van kigombolva az ingem?

-Csak segítek levetkőzni - vigyorgott.

-Szerintem nem jó ötlet. Remélem, nem akarod, hogy Takahashi-san mérges legyen - bontakoztam ki a karjai közül.

-Majd otthon bepótoljuk - kacsintott, és megvárta, míg felöltözök.

Takahashi-san kirakott minket az apartman előtt, majd elhajtott. Sajnos nem várt meglepetés várt minket.

-Akiko?! - döbbentem le.

-Azt hitted, feladom, te szemét?! - sziszegte.

Hű, milyen harcias lett valaki.

-Mit szeretnél? - kérdeztem.

-Szakíts Yuujival, és legyél a férjem!

Lényegre törő...

-Bocsi, de semmiképp sem fogom elhagyni Yuut - kulcsoltam össze a kezeinket a nyomatékosság kedvéért - Ha csak emiatt jöttél, akár el is mehetsz - vetettem oda.

-Figyelmeztetlek, rossz emberrel húztál ujjat - fordult sarkon, és ott hagyott minket.

-Érdekes egy csaj - állapította meg Yuu.

-Menjünk be - húztam magam után.

Felmentünk a lakásunkba, és rögtön a konyhába mentem.

-Enni kéne valamit. Rendeljünk pizzát? Vagy menjünk le a boltba?

-Haru - lépett hozzám Yuu.

-Mi az? - néztem rá mosolyogva.

-Mi a baj? - simított végig az arcomon.

-Honnan veszed, hogy valami bajom van?

Nagyot nyeltem. Teljesen igaza volt.

-Haru - nézett rám kérlelőn.

-Én félek - vallottam be - Apám után már semmin sem lepődnék meg. Félek, hogy Akiko tervez valamit. Nem akarom, hogy bajod essen - gyűltek könnyek a szemembe.

-Ne sírj - ölelt magához - Nem lesz semmi baj. Szerintem ő tipikusan az a fajta, akinek csak a szája nagy. Amelyik kutya ugat, az nem harap.

Nem válaszoltam. Borzasztóan aggódtam Yuu miatt. Ő nem tudja, mire képesek azok, akiknek hatalmuk van.

-Ha bármi történne veled, én abba belehalnék.

-Szerinted én mit éltem át, amikor elraboltak téged? - kezdte simogatni a hátamat - Nem tehettem semmit, pedig az orrom előtt történt. Annyira megrémültem. Nem is bírtam megmozdulni. Egyszerűen nem fogtam fel, mi történik. Persze utána rögtön rohantam Takahashiékhoz.

Meglepődtem. Ennyire aggódott értem? Ez jó érzéssel töltött el, és halványan elmosolyodtam.

-Chasing shadows in the darkness, I've been lost for far too long - kezdtem el halkan énekelni.

Yuu elmosolyodott.

-All alone. But now you're here to fill the spaces - folytattam.

-We're like a rocket - énekeltük már egyszerre - Just like a rocket.

We're gonna shoot through the sky

And into the night like a rocket

Nothing breaks us

I am strong when you're here by my side

I feel alive and I know we're bound

For a new beginning

This is our time

Now that you're mine

Nothing breaks us.