Két hangban egy dal

22.fejezet

Teljesen frissen és üdén ébredtem. Felültem, de észrevettem, hogy Yuu nincs mellettem. Féltem, hogy egyedül elveszek ezen a nagy helyen, amire igazából nem sok esély volt, ezért inkább tovább lustálkodtam. Egy negyed óra múlva nyílt az ajtó.

-Jó reggelt! Hogy aludtál? – lépett hozzám Yuu, és egy puszit nyomott a számra.

-Nagyon jól – mosolyogtam – Hol voltál? – kérdeztem kíváncsian.

-A postást vártam – ült le mellém.

Egy nagy fehér boríték volt a kezében.

-Ez mi?

-Tulajdonképpen neked érkezett – nyomta mosolyogva a kezembe.

Óvatosan kibontottam, és átolvastam az oldalakat. Jelentkezési lap. Zenei egyetem Amerikában?! Mi van?!

Nem hittem a szememnek. Teljesen össze voltam zavarodva.

-Yuu, mi ez? – dadogtam.

-Az aminek látszik. Jövő szeptembertől lehetőséged van, hogy Amerikában egy nagyon jó, zenével foglalkozó egyetemre járhass.

-De mi ez így hirtelen?

-Haru – fogta meg Yuu a kezemet – Azt akarom, hogy boldog légy. Szerintem tarts egy kis szünetet. 4 év múlva lediplomázol, utána pedig újra színpadra léphetsz. Persze csak ha te is szeretnéd.

Átgondoltam, amit Yuu mondott. Hisz nem ezt szerettem volna legbelül mindig is? Ez egy nagyszerű lehetőség!

Elvigyorodtam, de az arcomra fagyott a mosoly.

-Haru?

A hangom elbicsaklott.

-Mi lesz veled? – kérdeztem – Nem akarlak itt hagyni – folyt végig az első könnycsepp az arcomon.

-Jajj, ne sírj – ölelt át – Én is megyek veled.

Annyira meglepődtem, hogy még a sírást is abbahagytam.

-Tessék? Mégis miért jönnél velem?

-Hát nem egyértelmű? – durcázott – Természetesen nem bírnék ki ilyen hosszú időt nélküled.

-De, de, mi lesz a karriereddel?

-Milyen karrieremmel? – nevetett fel – Amerikában majd feltalálom magam. Te jársz az egyetemre, én meg majd pénzt keresek. Biztos jól állna a McDonalds-os egyenruha – töprengett el – Ami pedig Japánt illeti, talán nem halnak bele, ha kicsit kimaradok az iparból – kacsintott.

-Annyira, de annyira szeretlek! – vetettem rá magam, és hangos puffanással a földre estünk.

Elnevettük magunkat. Tudtam, hogy ezek után már semmi sem állhat az utunkba.

*

9 hónap múlva

A meleg augusztusi szellő lágyan belekapott a hajamba. A reptéren álltunk. A vállamon egy utazótáska pihent, mellettem pedig két hatalmas bőrönd volt. Yuunál is ugyanennyi cucc volt. Velünk szemben Főnök és Takahashi-san állt.

-Annyira fogtok hiányozni – bőgött a menedzserűnk, akit még sohasem láttam ilyen állapotban – Majd látogassatok meg jó?

-Mindenképpen – mosolyogtam.

-Legyetek jók, rosszat ne halljak rólatok – mondta Főnök a szokásos apáskodó stílusában – És Yuu, ne merd megbántani Harut – nézett szigorúan a mellettem állóra.

-Nem fog megtörténni – kulcsolta össze a kezünket.

-Gyűjtsétek a pénzt, mert a ti lelketeken szárad, ha a kiadó tönkremegy.

-Ez se fog megtörténni – kuncogtam.

Megszólalt a hangosbemondó. Megérkezett a gépünk.

-Mennünk kell – néztem szomorúan.

Takahashi-san megölelt minket, amitől én is kezdtem elérzékenyülni.

-Na jó – tárta ki Főnök is a karjait – Gyertek, ilyen nem lesz többször.

Yuuval egyszerre vetettük magunkat a karjai közé. Most már én is sírtam.

-Jól van, jól van, nem kell itatni az egereket – csitítgatott.

-Főnök, mikor fürödtél utoljára? – szólalt meg Yuu.

Felröhögtem.

-Jó, elég volt, menjetek, mert lekésitek a gépet – hessegetett el magától.

Megfogtuk a csomagjainkat, és elindultunk. Még egyszer utoljára visszanéztem. A szívem egy darabkáját itt hagytam.

A repülőgép ablakából figyeltem, ahogy a repülőteret elhagyjuk, és felszállunk a magasba. Már nem sírtam, mégis szomorúságot éreztem.

-Ne bánkódj – simogatta meg Yuu az arcomat.

Belenéztem azokba mélykék szemekbe, és elmosolyodtam. Amíg Yuuval lehetek, nem számít, mi fog történni.

If I could wish for one thing

I take the smile that you bring

With you by my side I can go on

Now I have all that I need

And the sweetest sound will always be

Two voices, one song

-

Éééés vége. De ne bánkódjon az, aki olvassa a sztorit, teljesen még nem kell búcsút intenünk szereplőinktől. Hamarosan érkezik mindenbizonnyal egy, vagy több különrész, bár azoknak nem feltétlenül Haruék lesznek a fősereplőik ;) És lehet itt is csinálok érdekességes részt, vagy szereplő bemutatót. Ezt még nem döntöttem el. 

Mata ne~