Két hangban egy dal

15.fejezet

Már meg se kellett volna lepődnöm, de mégis meglepődtem, mert csak egyszer csöngettek be, ráadásul egynél többször a telefonunk sem szólalt meg. Békésen szuszogtam tovább Yuu ölelésében, mintha mi sem történt volna. Hirtelen kivágódott az ajtó.

-Ébresztő lusta népség!

Főnök (Főnök?!) lerántotta rólunk a takarót, és megcsapott a hideg. Csak egy szál alsónadrágban feküdtünk mindketten, bár így utólag visszagondolva, jobb is, hogy volt rajtunk valami.

-Mit keresel itt Főnök? – ültem fel a szememet dörzsölgetve. Miután megvakultam a reggeli napfénytől, valamennyire sikerült felébrednem.

-Takahashi lebetegedett, valószínűleg a sok munka és stressz miatt, így most én helyettesítem – állt meg az ágy mellett.

-Aham. És pontosan miféle feladat is vár ránk a mai napon? – kérdeztem, mert valahogy mindig fél órával a kezdés előtt értesülök a programokról.

-Igazából semmilyen. Csak jöttelek meglátogatni benneteket. A paparazzik még mindig itt lebzselnek, de sikerült bejutnom – húzta ki magát, mintha erre olyan nagyon büszke lenne. Szerintem a kinézete alapján biztos valami takarítónak hitték, ezért nem foglalkoztak vele.

-De várj – akadtam meg – Ha semmi programunk nincs akkor minek kellett felkeltened minket? – akadtam ki.

-Nem ilyen korán szokott titeket kelteni? – lepődött meg.

-Nem, csak ha programunk van.

-Hnn, Haru olyan szűk vagy...

Egyszerre néztünk Yuujira, aki a derekamat átölelve aludt, és ezek szerint nagyon szépet álmodhatott...

Elvörösödtem.

-Úgy látszik, működik köztetek a kémia – vigyorgott Főnök – Vagy inkább biológia?

-Ó, fogd már be! – álltam fel, ezzel felébresztve Yuut.

-Főnök? Te mit keresel itt? – pislogott álmosan.

-Eltöltök veletek egy kis időt – ment ki a nappaliba.

-Ezért kellett felkelteni? Pedig olyan szépet álmodtam – görbült lefele a szája.

-Kímélj meg a részletektől.

-Miért? Pedig te is szerepeltél benne. Te és én – állt fel, és hátulról átkarolt – Egy ágyon. Meztelenül – harapott bele finoman a fülcimpámba.

-Perverz – suttogtam.

-Honnan veszed, hogy nem épp arról álmodtam, hogy elrabolnak minket, majd meztelenül egy ágyhoz kötöznek? – kérdezte vigyorogva.

-Álmodban beszéltél – pirultam el – És nem úgy tűnt, mintha halálosan szenvednél.

-Pedig de. Halálosan szenvedtem – kutatott az ajkaim után.

-Khm!

Az ajtóban álló Főnök felé néztünk.

-Ha lehet a flörtöt hanyagoljátok akkorra, amikor nem vagyok itt. Köszönöm.

-Egyáltalán, miért vagy itt? – motyogta Yuu, és ellépett mellőlem.

-Azért, mert! – adta meg a vitathatatlan választ.

Felöltöztünk, és Főnökkel mit sem törődve megreggeliztünk. Yuujival csupán szemkontaktussal próbáltuk megbeszélni, hogy mi legyen, de szerintem ő nagyon nem arra gondolt, amire én.