Két hangban egy dal

16.fejezet

Az idő alatt, míg Tetsu nálunk tartózkodott, úgy kellett viselkednünk, mintha nem lenne köztünk Yuuval semmi. Nehezen hittem el a bátyjáról a dolgokat, de Yuuban sem akartam kételkedni. Bár nem tudtam, hogy akarja elérni, hogy ne tudjon róla, amikor eléggé felkapottak lettünk, főleg mostanában. Az újságírók szép lassan elszállingóztak, de Főnök javaslatára addig nem hagytuk el a lakást, amíg Tetsu is itt volt. Igazából tök rendes volt, cseppet sem aggódtam. Nekem erre az egy hétre vissza kellett költöznöm a szobába. Igazán rossz volt Yuu nélkül aludni.

-Hé, mi lenne, ha ma este tartanánk egy kisebb partit? – vetette fel az ötletet reggelinél Tetsu.

-Partit? – kérdeztem.

-Igen. Csak mi hárman itt a lakásban. Lehetne egy búcsú parti is a tiszteletemre. Sajnos, holnap már vissza kell repülnöm Amerikába – szomorodott el.

-Nem körülötted forog a világ – morogta Yuu.

-Na – szóltam rá – Szerintem nem baj, ha kicsit kirúgunk a hámból. Ez úgy is csak olyan kisebb házibuli – próbáltam meggyőzni.

Mostanában elég sok nézeteltérésünk volt, de mindig én kerültem ki győztesként. Ez most sem volt másképp.

-Legyen, de csakis annak az örömére, hogy elmész – nézett szúrós szemekkel a bátyjára.

-Szuper! Akkor amondó vagyok, menjünk el venni néhány dolgot, ami kellhet!

Yuuval egymásra néztünk.

-Ami azt illeti, még mindig karanténban vagyunk – nyögtem ki.

-Na és? Ha jól álcázzátok magatokat nem ismernek fel benneteket.

-De Főnök és Takahashi-san azt mondta... - kezdtem, de Tetsu közbevágott.

-Nem fognak rájönni. Csak elmegyünk a boltig, majd vissza. Pleaseee! – nézett ránk könyörgően.

Már megesett volna rajta a szívem, amikor Yuuji megszólalt.

-Rendben, de! – emelte fel a mutatóujját – Haru itthon marad.

-Mi? Miért? – lepődtem meg.

-Azért, mert valamelyikünknek itthon kell maradnia, hogy tartsa a frontot.

Mint valami akciófilmben...

10 perc múlva már indulásra készen álltak. Yuu tényleg remekül álcázta magát. Paróka, szájmaszk, baseball sapka. Olyan volt, mint egy animekarakter.

-Mindjárt jövünk – köszöntek el, engem pedig egyedül hagytak.

Nagyon unatkoztam, ezért leültem a tévé elé. Találtam egy csatornát, ahol épp a Yamato Nadeshiko Shichi Henge egyik része ment. Imádtam a sorozatot, lehet, hogy még az animénél is jobban. Bár... Nehéz kérdés.

Elégedetten dőltem hátra, miután vége lett. Ekkor esett le, hogy eltelt egy óra, de Yuuék még sehol. Kezdett rossz érzésem lenni.

Már mindenféle összeesküvés elméletet gyártottam, amikor kinyílt a bejárati ajtó, és megérkeztek. Fejenként két-két szatyorral.

-Mi tartott ennyi ideig? – pattantam oda hozzájuk.

-Bocsi, hogy aggódnod kellett, csak rengeteg ember volt. A kasszánál is álltunk vagy negyed órát, mire sorra kerültünk – vette le a maskaráját Yuu, és a konyhába ment lerakni a cuccokat.

-Egy egész zacskónyi piát vettünk – vigyorgott Tetsu, majd öccse után ment.

A szatyrokból egy rakat chips, rágcsálnivaló és üdítő került elő. Na meg persze az alkohol. Szerintem ezzel kapcsolatban kicsit túlzásba estek.