Két hangban egy dal

Extra fejezet 1.

13,5.fejezet (szóval ez a 13.fejezet közben játszódik)

+16 or +18 

Főnök szemszöge:

Idegesen igazgattam magamon az öltönyömet. Semmi kedvem nem volt a Noriko által rendezett banketthez. Ma délelőtt értünk vissza Párizsból, és még kellőképpen kipihenni sem tudtam magamat. Ráadásul most úgy nézek ki, mint egy nyálas szépfiú, hála annak, hogy Noriko mindenféle embert összeszedett, hogy ráncba szedjenek. Bár, ha jobban belegondolok, nem is nézek ki annyira rosszul. Csak nem vagyok hozzászokva.

-Kész vagy? – lépett be Teru a szobába. Amikor megpillantott teljesen lefagyott. Majd elpirult. Mosolyogva odasétáltam hozzá, és megöleltem.

-Úgy látszik, még mindig én vagyok az egyetlen, aki zavarba tud téged hozni – kuncogtam – Jól nézek ki?

-Nagyon – motyogta. Szégyenlősen lesütötte a szemét. Teljesen zavarban volt. Annyira aranyos!

-Ezt az oldaladat senki másnak nem mutathatod meg – emeltem meg az állát, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Mégis ki másnak mutatnám meg rajtad kívül? – pillantott rám dacosan.

Megcsókoltam.

-Mi lenne, ha ma kihagynánk a partit? – nyúltam a zárhoz, és a kulcsot elfordítottam.

-Várj! Noriko-san mérges lesz, ha nem megyünk! – tiltakozott Teru, de azért hagyta, hogy ledöntsem az ágyra.

-Szerintem fel sem fog tűnni neki – vettem le róla a szemüvegét – Ha meg mégis, majd kimagyarázom – bújtam ki a zakómból.

-Igen? Mégis hogyan? – sóhajtott – Bár, rólad van szó. Tehetséged van kimászni a nehéz helyzetekből.

-Ezt most bóknak veszem – vigyorogtam, és megcsókoltam.

Átkarolta a nyakamat, ezzel is közelebb vonva magához.

Szép lassan az összes ruhadarabtól megszabadultunk.

Ránéztem Terura. Teljesen ki volt pirulva, látszott rajta, hogy majd belehal, hogy végre egyek legyünk.

-Tudod, most nagyon erotikus arcot vágsz – hajoltam hozzá – És ez teljesen beindít.

Mielőtt bármit szólhatott volna, beléhatoltam. Felnyögött. Az egész szoba fura hangokkal telt meg.

-Teru – lihegtem – Mondd ki a nevem! Mondd, hogy mennyire szeretsz!

Egyre közelebb kerültem a gyönyör beteljesüléséhez.

-Sz-szeretlek! Nagyon szeretlek Souichi!

-Én is. Nagyon szeretlek – öleltem magamhoz.

Egyszerre élveztünk el.

-Tudod – szólalt meg Teru a karjaim között – Gyakrabban is nézhetnél így ki.

-Hogy? – ráncoltam a szemöldökömet – Mint egy bishounen?

-Hát igen. Bár már az is elég, ha mindennap fürdesz és fésülködsz, valamint gyakrabban borotválkozol.

-Túl sok a munka, nincs időm ilyenekre – csóváltam a fejemet – Ez az igénytelenség hozzájárul a főnöki mivoltomhoz.

-Legalább te is belátod, hogy igénytelen vagy – kuncogott.

-Hé – szorongattam meg – Ne akard, hogy lecsökkentsem a fizetésedet!

-Bocsánat, bocsánat – kuncogott – Végül is mindegy, hogy nézel ki. Én akkor is szeretni foglak. De ha nagyon bűzlesz, nem szívesen megyek a közeledbe – tette hozzá.

Megragadtam a karját, és magam alá tepertem.

-Úgy látszik, valakit meg kell, büntessek – hajoltam az ajkaihoz – Szeretlek.

-Én is szeretlek, Souichi – terült szét egy gyönyörű mosoly az arcán.

Ha létezik Isten, akkor egy élet is kevés ahhoz, hogy megköszönjem neki ezt, a csodát, amit teremtett. 

10 éve ismertelek meg, amikor a kiadónál kezdtél el dolgozni. Azonnal beleszerettem abba a naiv, érzelgős és határozatlan tanoncba. Gyakran elpirultál, ráadásul elég kétbalkezes is voltál. De ezeket mind imádtam benned. Az évek folyamán viszont teljesen belejöttél, és a legjobb menedzser vált belőled. Büszke voltam rád. Teljesen elcsavartad a fejemet. Közeledtem feléd, és meglepetésemre, nem utasítottad el ezt a nálad 5 évvel idősebb, igénytelen pasit. Járni kezdtünk. Persze voltak akadályok, de mindent elkövettünk, hogy együtt lehessünk. És azóta is, csak te létezel számomra.

Szeretlek Teru!