Két hangban egy dal

14.fejezet

Sajnos a franciaországi kiruccanásunk után haza kellett mennünk. Noriko-san nagyon boldog volt, és megköszönte, hogy ennyire fergetegessé tettük a partit. Számunkra kisebb traumát okozott, de végül is, nem tett semmit.

Fáradtan léptem be a lakásunkba. Semmit sem változott az elmúlt 1 hét alatt. Bár miért is változott volna?

-Enni kéne valamit – jegyezte meg Yuu.

-Főzök virslit – léptem a hűtőhöz, és kiszedtem belőle a zacskót.

Odatettem főni, majd letelepedtem Yuu mellé a kanapéra. A fejét az ölembe hajtotta, én pedig a vörös tincseivel játszadoztam. Hirtelen megcsörrent a telefonom.

-Takahashi-san? – néztem meglepetten a kijelzőre. Hiszen csak negyed órája váltunk el egymástól.

-Ne vedd fel.

-De mi van, ha fontos?

Már nyomtam volna be a hívást, de a telefonom lemerült.

-Ennyit erről – motyogtam.

-Ha olyan fontos úgyis személyesen jönne – ült fel Yuuji.

-Igazad lehet...

Felálltam, és a konyába mentem, hogy egy tányérra kiszedjem a megfőtt virsliket. Vacsora közben a Franciaországban készített fotókat nézegettük.

-Nekem akkor is Disneyland tetszett a legjobban – állapítottam meg.

-Sejtettem – nevetett fel Yuu.

-Neked mi tetszett a legjobban?

-Igazából az összes – vonta meg a vállát – Amíg veled lehetek, nem számít, hol vagyunk.

Egy percig csak bámultam rá, majd elöntött a pír. Az arcomat a kezembe temettem.

-Ugye tudod, hogy ez most nagyon romantikus volt?

Áthúzott az ölébe, így vele szembe kerültem.

-Haru, nézz rám.

Kikukucskáltam az ujjaim között.

-Mit kell nézzek?

Yuu felnevetett. Megfogta a kezeimet, és elhúzta őket az arcomtól. Még mindig vörös fejjel néztem rá.

-Annyira aranyos vagy! – ölelt magához.

Erre nem válaszoltam inkább semmit. Átkaroltam, és belefúrtam a nyakába a fejem.

-Úgy érzem magam, mint egy szerelmes kamasz – motyogtam.

-Szerinted én nem? Legszívesebben minden pillanatot veled töltenék.

-De hát nem velem töltöd minden pillanatodat? – mosolyogtam.

-Jobb lenne, ha még ennél is többet tölthetnék – simított végig a hátamon.

-Nem megyünk el fürdeni?

-Velem akarsz fürdeni? – kérdezte csábos hangszínen.

-Ki mással? – pattantam fel, és megindultam a fürdőszoba felé.

Yuu követett, és pár perc múlva már egymásba gabalyodva álltunk a zuhany alatt.

Óvatosan kinyitottam a szemem. Yuu mellkasán feküdtem, ő meg engem átölelve szuszogott. Nyomtam egy puszit az arcára, mire ő is felébredt.

-Jó reggelt – suttogtam mosolyogva.

-Neked is – nyomott egy csókot az ajkaimra – Mennyi az idő?

-Nem tudom – vackoltam be magam jobban a takaróba.

-Miért van 52 nem fogadott hívásom Takahashitól? – nézte meg a telefonját.

-Gondolom, mert engem nem tudott elérni – ásítottam.

Ismét megcsörrent a telefon, de ezúttal Yuu felvette.

-MIÉRT NEM VAGYTOK KÉPESEK FELVENNI AZT A KIBASZOTT TELEFONT?! MÁR TEGNAP ESTE ÓTA PRÓBÁLLAK ELÉRNI TITEKET!

Ezt olyan hangerővel mondta, hogy még én is hallottam.

-Kihangosítalak – motyogta Yuu, és közénk rakta a mobilját.

-Itt krízis helyzet van, ti pedig nem vagytok képesek válaszolni a menedzsereteknek, helyette gondolom megint egymással enyelegtetek...

-Bocs, le volt némítva a telóm, Harué meg lemerült...

-Mi történt? – kérdeztem, mert még sosem láttam ilyen dühösnek a menedzserünket.

-Bármi történjék is, ne hagyjátok el a lakást, értve vagyok?

Kezdtem megijedni. Yuu közelebb ült hozzám, és összekulcsolta a kezeinket.

-Miért? – kérdezte.

-Az épület előtt paparazzik, újságírok lebzselnek. És csak rátok kíváncsiak. Tegnap egy ismeretlen személy leadta a drótot a televíziónak, miszerint csakis reklámfogás miatt vagytok együtt, hogy népszerűbbek legyetek. Azóta mindenki fel van bolydulva.

-Akkor miért nem mondjuk el nekik, hogy ez egy hazugság?

-Média. Eddig is megosztóak voltak a vélemények a kapcsolatotokat illetően. Hiába tisztáznánk, nem változtatna semmin. Higgyenek, amit akarnak. Majd lecsitulnak a dolgok. Viszont ez mindenképp egy ellenetek irányuló szervezkedés akart lenni.

-Mégis ki tenne ilyet? – akadtam ki, de rájöttem – Akiko – mondtam komoran.

-Elképzelhető. De ne aggódjatok, Főnökkel mindent elintézünk. Személyesen jöttem volna, de esélyem sem lett volna feljutni hozzátok. Mindegy, maradjatok ott ahol vagytok, és majd jelentkezem. És könyörgöm, máskor vegyétek fel, ha valaki hív titeket...

A hívás megszakadt.

Lesokkolva ültem Yuu mellett, és a hallottakat emésztettem.

-Na aggódj, minden rendben lesz – húzott magához.

-Tudom, de kiakaszt, hogy Akiko ennyire próbálkozik. Nem értem, miért nem képes felfogni, hogy én nem akarom őt – ráztam meg a fejem.

-Te fogalmaztál még úgy, hogy a gazdagok bármire képesek. Ő meg egy elkényeztetett fruska, aki valószínűleg mindent megkapott az életben, és nem képes elfogadni, hogy valami nem úgy történik, ahogy ő akarja – magyarázta diplomatikusan Yuu.

Hanyatt vágódtam az ágyon.

-És ő engem akar. De mindenekelőtt szétválasztani minket, mert azt hiszi, akkor nyerhet.

-Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam – szorította Yuu ökölbe a kezét – Te hozzám tartozol, és nem adlak oda senki másnak – hajolt hozzám, és megcsókolt.

-Ezt örömmel hallom – öleltem át.