Két hangban egy dal

5. fejezet

Amikor magamhoz tértem meglepődtem, mert egy kényelmes ágyban feküdtem. Nézelődtem, majd belém hasított a felismerés. Azonnal felültem.

-Felébredt úrfi?

Oldalra néztem. Tanaka, a komornyik állt az ajtóban.

-Mit keresek itt? – álltam fel. A fejem még kicsit fájt.

-Mélyen sajnálom – hajolt meg – Az édesapja parancsa volt.

Tanaka már kiskorom óta szolgált a családunknál, és tudtam, hogy benne megbízhatok, még ha mindenki ellenem is van.

-Sejthettem – sóhajtottam – De minek rabolt el?

-Mert gondolom tudta, hogy az úrfi magától úgysem jönne ide – eresztett el egy szomorkás mosolyt.

-Vajon, miért – fintorogtam.

Tanaka sóhajtott.

-Kérem, jöjjön velem, az édesapja várja már.

-Meddig kell még ezt eljátszanunk? – motyogtam, és a komornyik után mentem.

A házunkban semmi sem változott. Olyan volt, mint amikor itt hagytam. Megálltunk apám irodája előtt. Tanaka kettőt kopogott, majd beléptünk. Apám az íróasztalánál ült, majd az érkezésünkre felkapta a fejét. Intett Tanakának, aki egy meghajlás után elhagyta a szobát.

-Rég találkoztunk, fiam – húzódott gúnyos mosolyra az ajka.

-Ha azt akarod, hogy hagyjam abba a sztárkodást, és legyek a vállalat örököse, akkor a válaszom nem – mondtam hűvösen.

-Milyen eszes. Pont mint az anyja volt.

Anya említésére akaratlanul is gombóc keletkezett a torkomban.

-Mit akarsz?

-Nos, sikerült egy megfelelő menyasszonyt találnom neked, és hogy siettessük a dolgokat, az esküvő 5 nap múlva, azaz most szombaton fog megrendezésre kerülni.

-HOGY MI??!!! – kiáltottam fel.

-Ó és addig nem hagyhatod el a házat. Mellesleg olvastam, hogy ez a kiadó nem preferálja a sztárok szerelmi kapcsolatait – mutatta fel a kiadóval való szerződésemet.

-Te szemét – sziszegtem.

-Ez van. Ó és testőröket rendeltem ki melléd.

Ekkor 5 darab marcona fekete öltönyös férfi lépett a hátam mögé.

-Ch, ne hidd azt, hogy nyerni fogsz – indultam meg az ajtó felé.

-Én ebben nem lennék olyan biztos – vigyorgott.

Nem szóltam, csak bevágtam magam mögött az ajtót. Egyenesen a szobám felé trappoltam. Természetesen két testőr is követett. Gondolom a maradék 3 szétszóródott, hogy még véletlenül se tudjak elszökni.

Levetettem magam az ágyra. Szerencsére azok a melákok ide már nem jöttek be. Az arcomat belefúrtam a párnába. A sírás kerülgetett. Ilyen helyzetben tényleg nem tudok megszökni. Ráadásul egy esküvő. Apám ravaszabb, mint hittem. Bezzeg, ha anya élne. Egy könnycsepp csordult végig az arcomon. 5 éves voltam, amikor egy balesetben meghalt. Annyira kedves volt. Akkor még igazi csald voltunk. De halála után apám is megváltozott. Először csak bezárkózott, és a munkába temetkezett. Engem teljesen elhanyagolt, nem is foglalkozott velem. Helyette a szórakozást választotta. Minden héten más nő fordult meg a hálószobájában. Engem gyakorlatilag a szolgák neveltek fel. 18 évesen elköltöztem, majd 20 évesen Takahashi-san felfedezett, és idol lettem. Amikor apám megtudta őrjöngött. Többször próbálkozott lebeszélni, meg ilyesmi, de nem járt sikerrel. Hirtelen eszembe jutott Yuu, és heves zokogás tört rám. Én sem értettem magamat, de piszkosul hiányzott. A telefonomat is elvették, így még felhívni se tudtam. Mintha ismerném a számát. Bár Takahashi-san telefonszáma megvan, ő meg biztosan tudja Yuuét. De már mindegy.