Az utca söpredéke /JIKOOK ✔️

ー１ー

♠ JIMIN ♠

A napsugarak arcom simogatták. Valószínűleg reggel van.
Bár már június van, a reggelek számomra még mindig hidegek.
Hasam megkordúlt, jelezve, hogy nem ártana már valamit ennem.
Talán találok valami maradékot.

A közeli benzinkút mosdójához igyekeztem ahol megmosshatom arcom. A kis vödröt teleöntöm langyos vízzel, majd a kabinba megyek és a vécépapírral letörlöm magamról a koszt.

A kicsi kék vödröt egy homokozóban találtam pár évvel ezelőtt.
A szemetesekben találtam néhány dolgott amit megehetek.
Visszamentem a búvóhelyemre.
Ami igazából egy sikátor sarka volt. Egy pokrócal és a kevéske holmimmal.

A mai nap is keresgéltem a szemetesekben és minden apró zajra elfutottam. Azóta az este őta rettegek. Szinte majdnem megöltek. Az emlékek megrohamoznak és a félelem szíkrája gyúllad szívemben.

Bár tudom, hogy jobb az utcán mint az árvaházban, vagy annál a családnál. . Az volt maga a pokol. Minden egyes napom kínkeserves volt.
Majd tízenkettő évesen megszöktem. Azóta valahogy csak túléltem. Tudok olvasní, írni, de sehova sem vennének fel, mert nincs elvégezve az alapfokú képzetségem. Most jelenleg 16 éves vagyok.

Amíg ezen gondolkodtam találtam egy fekete kabátot. Felpróbáltam és szinte lógott rajtam. De majd télen még jól jöhet.
Elkezdett esteledni ezért visszahúzódtam a menedékembe. Magamra húztam a kabátot és megpróbáltam elaludni.

Hangos zajra riadtam fel.
Körbenéztem és egy alakot véltem felfedezni.
Csendben figyeltem, mert úgy tűnt nem vett észre.
Majd néhány percel később egy másik is társult hozzá. Mindketten magasak voltak. Valamit beszéltek aztán az egyik valamit előhúzott a kabátjából és lelőtte a másikat.
Szó szerint fejbelőtte. A vér a falra spriccelt. A férfi a földre zuhant.

Hangos síkítás hagyta el ajkaim. Ami az életem legnagyobb hibája volt. A férfi rámnézett majd megindult felém. Tuti engem is megöl! Odaért hozzám
" Ki vagy?" kérdezte. Arcán arnyékok táncoltak ami miatt csak még félelmetesebben nézett ki.
Azt hiszem most fogok összecsinálni!
"P-p-park J-jimin."nyögöm ki.

"Hm, Park Jimine menyit láttál?" kérdezte sokat sejtő hangon.

"Én nem láttam semmit! Egyáltalán semmit. Azt sem tudom ki maga. " mondtam gyorsan, talán túl gyorsan is.

"Jiminie azt hiszed hülye vagyok? Most meg kéne, hogy öljelek. Nem szeretem a szemtanúkat élve hagyni.
De te egy igazán szemrevaló szemtanú vagy! " mondta ravasz mosolyal.
Ujjai államra siklottak és felemelte a fejem. Belenézett szemeimbe.

Tekintette éles volt.

"Kár lenne meghalnod Jiminie.
Azt hiszem magammal viszlek." mondta. Magával visz? Hova? Nem szeretnék vele menni.

Felrántott és erősen szorította karjaim. Sokkal magasabb volt nálam, sőt izmai túlcsordultak. Nyilvánvaló, hogy ha harcolnánk én lennék a vesztes.
D

e mégsem akkartam vele menni.

"Ne..."nyöszörögtem halkan.
Se szó se beszéd felkapott a válára és úgy indult meg velem. Egy darabig vertem a hátát, de csak meg sem rezzent.
A következő amire feleszméltem, hogy bedobott egy kocsiba.
Nyekkentem egyet ahogy hátam a bőrhúzatnak csapódott.
Ő mellém ült és a kocsi elindult.
Zavartan néztem körbe. Igazi luxus autó.

Ő előre nézett.
Mi lesz a hullával?
Ki kell szabadulnom innét!
Az ablakot kezdem verni. A férfi rám néz.
"Hagyd abba." mondja erélyesen.
Összerezzenek és nyelek egyett.

Visszafordul és az ablakon bámul ki.
A kilincshez nyúlok. Készen állok az ugrásra, de az ajtó nem nyílik ki.
Rángatom még egy darabig.
Ismét rám néz, most már haragos pillantásal.
"Hagyd már abba vagy megöllek!" ordít rám. Hátam visszadöntöm az ülésnek. Reszketek és könnyeim potyognak.
Halkan szipogok párat, és a pulcsimmal szemeim dörzsölöm.

Miért érdemlem ezt meg?
Tán valami rosszat tettem?
Talán komolyan meg kéne halnom.

Senkinek sem hiányoznék.

L.S.