Az utca söpredéke /JIKOOK ✔️

ー１３ー

                           °JIMIN°

"Szeretlek" suttogta fülembe és ölelése még szorossabb lett. Arcom gyér pírban úszott. Pár másodperc után elvált tõlem.  Valószínűleg pár perc elteltével engedett csak el. Mégis számomra másodperceknek tűntek. Amikor vele vagyok az idő olyan gyorsan szalad.

"Gyere, mutatok valamit." mondta ahogy felállt a kanapéról. Fejembe hirtelen nyílallt a fájdalom és szemeim előtt megjelent egy kép miután szorosan összezártam őket. Sötét helyen vagyok és halk, de tisztán érthető hang mondja, gyere, mutatok valamit. Egy ajtó nyílík ki, de mielőtt megpillantanám a hang tulajdonosát minden szertefoszlik. Csak a fájdalom marad meg.
"imin!" rázogat Jungkook vállaimnál fogva. Az eddig fókuszátlan szemeim újra mindent tisztán látnak. Ő ilyedt arcal néz engem. Mi volt ez? A fejem még mindig lüktett és folytogató érzés marja szét a mellkasom.
"É-én..." szeretnék valamit mondani, de a szavak nem találják szám. Lassan folyik le egy könnycsepp az arcom jobb oldalán. Jungkook szorosan magához von és hátam kezdi simogatni közben pedig nyugtató szavakat suttog fülembe. Az fejem üresnek érzem, a testem nehéznek.

Ahogy teltek a percek, vagy órák megnyugodtam. Jungkook főzött nekem teát és egész nap csak feküdtünk az ágyon egymás karjaiban. Igazán szerencsés lehetek, hogy ilyen jó párom van. Estére el is aludtunk.

❇❇❇❇❇❇❇❇❇❇❇✖❇❇❇❇❇❇❇❇❇❇❇

Reggel apró puszik a nyakamon keltettek fel. Elmosolyodtam a szokatlan, de annál inkább jó érzésre.
"Szerelmem jobban vagy már?" kérdezte rekedt hangon. Csak bólintottam és jó szorosan megöleltem.
Nagyon kuncogott tettemen és egy egyszerű mozdúlattal ölébe kapott. Halk síkoly szökött ki ajkaim közül. "Készítettem neked reggelit." mondta és velem a karjaiban indult a konyha felé.
"Jól aludtál?" kérdezte es letett a székre "Igen. Nagyon." szavaim egy hatalmas mosoly követett. "Ennek örülök babám. Mit szólnál hozzá, ha ma elvinnélek randizni?"
Randi? Mi az?
"Mit jelent, hogy randizni?" kérdeztem vörös arccal. Először egy kicsit meglepett volt az arca, de azután elmosolyodot és átkarolta a derekam.

"Randizni a szerelmesek szoktak. A fiú elviszi a lányt vacsorázni vagy...piknikezni. A lényeg, hogy ez valami különleges esemény. A randi a szeretetről szól. Szóval eljössz?" piros arcom csak még jobban vörösebb lett. "I-igen." motyogtam. "Ezaz!" boxolt a levegőbe. Az arca szinte ragyogott a boldogságtól. Elnevettem magam. "Köszönöm kicsim." suttogtad a számra. Reszketeg sóhaj hagyta el ajkaim. Vágytam a csókjára. Csak mintha a gondolataimba olvassott volna lágy csókba hívott. Alig, hogy mozogtak ajkaink mégis szinte a csillagok között szálltam. Kinyitottam a szemeim és tekéntetünk erős kapocsként kapcsolódott össze. A szívem hevesen dobogott és hasamba bizsergető érzés költözött. Lassan váltunk el egymástól. De még mindig a másik szemébe nézve.
"Szeretlek Jimin! Ha tudnád mennyira sajnálok mindent." szólalt meg pár másodperc csend után. Nem értettem mit sajnál, de még időm se volt megkérdezni, máris újra ajkaimra tapadt. Na nem mintha annyira bánnám...

Sziasztok! Meghoztam az igért részt! Előbb sikerült megírnom mivel  jelenleg a kórházban dekkolok és annyira unatkoztam, hogy írtam egy részt😂 Remélem élveztétek a kissé fura, de cuki részt. Élvezzétek ki ezt a cukiságot, mert nemsokára...