Az utca söpredéke /JIKOOK ✔️

ー２ー

♠ JIMIN♠

Csend van, csak a halk zeneszót lehet hallani. Az ablakon kifelé bámulok.
Már több millió elméletet gyártottam, mi várhat az elrablómnál.
Reggeledni kezdett. Én pedig piros szemmekkel és reszkető testel ülök a kocsiban. Egy gyilkos autójában.

Valahogy meg kell szöknöm akármi is lesz.
Csak sajnos már több kilóméterrel is elhagytuk a várost. Valahol egy számomra ismeretlen utcába kanyarodtunk.
A kocsi lassított és megpillantottam a hatlamas villát. Fehér falak. Nagy fekete kerités. Egyszóval minden ember vágya.
Ő, kinek nevét nem tudom kiszállt. Aztán pár másodperc múlva nyílt is az én ajtóm. Remegve néztem rá. Most a reggeli fényekben úszó arca egy fokkal barátságosabb volt. Ha most látnám először, nem mondanám meg róla, hogy hidegvérrel gyilkolt.

Erős szorítással rántott ki a kocsiból.
Alig álltam meg a lábamon a hirtelen lendület miatt.
Se szó se beszéd nélkül vonszolt maga után be a házba.
Márványpadló és csillár. Lépcső és vörös szőnyeg. Bár elvarázsoltak a látottak Ő felébresztett állmodozásomból.

"Jól figyelj ide kicsi Jiminie. Én nem vagyok olyan mint a többiek. Sokkal rosszabb vagyok bárkinél is. Szerintem ezt észrevetted. Csak is azért vagy itt mert olyan jó tested van, és gyönyörü arcod. Bár koszos és ápolatlan vagy. Ha azt teszed amit mondok nem bántalak, viszont ha rossz fiú leszel kénytelen leszek megbüntetni. Érted?" kérdezte.

Bólintottam. A szemeimbe nézett és közben mondott valamit. Nem igazán figyeltem rá. Csakis a szemeire.

"Mondom a nevem Jungkook." erélyesen ejti ki a szavakat.
Jungkook.
Jungkook a hidegvérű gyilkos.
Jungkook az emberrabló.

"Mi lesz azzal az emberrel ?" hangom remeg.

"Hahaha." nevet fel.
" Jiminie ő már rég hallott. Majd valaki elviszi." hallott hiszen megölte.

"A rendőrök me-megtalálják." mondtam ki motyogva.

"Ugyan már nagyon sok embert megöltem. És még mindig nem kaptak el. Profi vagyok. Most pedig ..."
Sok embert ölt már meg?
Hányat?
Kiket?
Remegni kezdtem a gondolattól, hogy engem is megöl majd.

"Gyere, had élvezelek ki babám." szólt és a lépcsőn felhúzva. Hosszú folyosón
találtam magam. Félhomály uralkodott. Kinyitott egy ajtót.
Belökött rajta.
"Vetkőzz. Most! " parancsolta.

"Eh? M-mi?" nyögtem ki valahogy. A villanyt is felkapcsolta.
Az ajtó csúkva. Ő pedig felettem magasodott és nyakkendőjét oldotta ki.
Nem tettem semmit.
"Ne akard hogy én tépjem szét a ruháid." nyugodt volt, de fenyegető.
Féltem és meg voltam rémülve.
Nem szerettem volna hogy ő vegye le a ruháim ezért lassan a pólóm szegélyéhez nyúltam.
De hirtelen meg iramodott felém és az ágyara lökött.
Meglepődtem.
Fölém hajolva szétszakította a pólóm. A nadrágom leránrotta. Egy száll alsóban feküdtem előtte. Megnyalta ajkait és közel hajolt számhoz. Azt hiszem ez az életem első csókja.
Nem visszonoztam. Ezt ő megelégelve hajolt fülemhez.
"Ma éjjel úgyis megbaszlak." mormolta és fülcimpámba harapott.
Egy sóhaj hagyta el ajkaim. Szájával áttért nyakamra és csókolta, harapdálta. Szokatlan érzés volt. Ajkaim nyöszörgések hagyták el.
"Ne..." nyöszörögtem. Megpróbáltam eltolni magamtól. Viszont nem ment.

Utáltam ezt az érzést, könnyeim végig folytak arcomon. Nem is az érzést utáltam hanem őt. Jungkookot.

* Szia kedves olvasó!
Meghoztam a második részt. A helyesírási hibákért bocsánat. Ha találtok benne kérlek jelezzétek.*

L.S