Az utca söpredéke /JIKOOK ✔️

ー３ー

♠ JIMIN♠

Megtörten, mocskosan fekszem az ágyon. Már rég elhagyta a szobát. Viszont én még mindig mozdulatlanul nézek magam elé. A könnyeim felszáradtak. Talán elfogytak. Testem már nem remegett, lenyugodott. Halottnak érzem magam. Ha máskor nem is, most nagyon kivánom a halálom. Bárcsak engem is megölne.
Nem lenne ez az iszonyatos fájdalom a szívemben. A fájdalom és a gyülölet keserű keveréke lepi el elmém.
Utáltam őt, mindenél és mindenkinél jobban. Bemocskolt. Elvette a visszakaphatattlant. Hozzám ért, nem gyengéd módon. És én gyűlöltem minden egyes érintését. Mégha ordítottam és könyörögtem nem használt. Szavaim süket fülekre találtak. Vajon mit akkar ezentúl csinálni velem. Tovább kínoz? Megöl? Vagy elenged? El akarok menni innen. Minnél távolabb.
Szemem lassan csúkódott le.
Az álomvilág magával ragadott.

♦♦♦
------
♦♦♦

"Jimin, ébredj már fel!" hangos szavak ébresztettek fel álmomból.
Kinyitva szemem észre veszem Jungkookot. Rémülten ülök fel.
Kezében egy tálca van. Azon pedig némi étel.
"Tessék, hogy ne halj éhen. Tegnap nagyon jól éreztem magam." az emlékek megrohamoztak. Szemembe újra könnyek gyűltek.

"Utállak, megvetlek." suttogtam.
Hangos nevetése törte meg a nyomasztó csendett.
"Édes Jiminie, gyűlölj csak még jobban. Én úgy is összetörlek. Vagyis már összetörtelek. És a tört lelked darabjait messze rúgtam, hogy még véletlenül se érd el őket." monda, közben pedig mosolygott.
Ez félelmetes és hátborzongtó. Elmebetegnek néz ki. Nem, ő az is.
Halkan szólaltam meg; " Ha el is érném őket, miközben felszedném őket megvágnák a tenyerem. " a mondatok után már nem is éreztem nagyon semmit. Talán a végső kétségbeesés keserű izét.
" Ne agódj nem érnéd el őket. Remélem hamar beletörődsz a sorsodba és lehet kiengedlek a szobából. De ha csak jó fiú leszel."
Kiengedne? Nem sok esély van rá. Beletörődni? Soha!

" Nem fogok beletörődni. Nem fogok harcolni sem ellened. Miért nem ölsz meg most?" remegett, a hangom remegett. Azzonal megölhet , hiszen ő profi gyilkos. Egy ember aki képes szemrebbenés nélkül lelőni egy másikat, pont velem lesz kegyelmes. Most van esélye, hogy engem is a túlvilágba küldjön.

"Ah, igaz is. Hiszen már összetörtelek." mellényéből elővett egy pisztolyt.
Elkerekedett szemekkel néztem rá.
Hát tényleg meg öl? A fejemre irányitotta a fegyvert mire behunytam szemeim...

*Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen rövid a rész. Most több időm lesz a könyvel foglalkozni.