♠JIMIN♠
A kérdése nagyon meglepett. Nem értem őt. Egyszer kedvesen viselkedik, de hirtelen valami bekattan nála és újra az a komor ember lesz. Elrabot és minden porcikám fél tőle, mégis valami más érzés is kavarog bennem. Ami eddig számomra ismeretlen. Viszont a kérdéséhez visszatérve sok kérdés fogalmazódott meg fejemben.
"Miért érdekel?" nyögtem ki végül. Tudom, hogy ezzel lehet feldühítettem, de kicsit én magam is dühös voltam.
Most vagy soha!
" Miért akkarod tudni hm? Nem vagyunk barátok. Elraboltál és megerőszakoltál. Egy gyílkos vagy! " ordítottam teli torokból. Nem érdekelt már semmi. Az sem ha dühében megöl!
Lihegve néztem rá. Arca fehér volt és álkapcsát szorosan összeszorította.
Mérges! Oké nekem végem. Mégsem kellett volna! Aish, én mindent elcseszek.
"Akár téged is megölhetlek, te utolsó ribanc. Senkinek sem kellettél, az utcára is dobtak. Most, hogy belegondolok kitudja milyen betegségeid lehetnek. Undoritó!" mondta a végét már halkabban.
Majd minden olyan gyorsan történt.
Egy másodperc alatt a földön feküdtem sajgó arcal. A fejembe hírtelen nyíllaltt a fájdalom. A gondolataim szertefoszlotak, csak a fájdalom maradt.
"Ah, bassza meg!" morogta Jungkook. Azt még láttam, hogy pánikolva lehajolt hozzám, de nemsokára látásom homályos lett és a sötétségbe merültem, újra.
••• ❇ •••
| |
••• ❇ •••
✴JUNGKOOK✴
Haragom egyre nagyobb lett, hiszen Jimin minden egyes szava igaz volt. És az ő szájából valahogy szar volt hallani.
Mégis mit tesz ő velem?
Nem akkartam gyengének tűnni előtte.
A látszatott fent kell tartanom.
Talán a kelleténél erősebben vágtam pofon. Esés közben beverte a fejét a szekrény sarkába. Amint földet ért, pár másodperc után, a fejéből elkezdett ömleni a vér. Na most aztán jól elintézted JK!
"Ah, bassza meg!" morogtam és lehajoltam hozzá.
Azzonnal a karjaim közé kaptam gyenge testét és valahogy kijutottam a szobámból egészen a nappaliig ahol a kanapéra fektettem és egy törülközőt gyürtem a feje alá. Arca elégé sápadt volt. Egyre jobban félek, hátha meghal. Nem akkarom, hogy meghaljon. Talán túl sokat is jelent nekem.
A telefonomért kaptam és rögtön tárcsáztam Jin számát. Ő az orvosom. Tudja milyen ember vagyok. És akármikor hívom, azonnal jön.
"Halló" szólalt meg.
"Jin, azzonnal gyere hozzám. Nagy baj van. Hozzd az orvosi táskád!" csak ennyit mondtam és egy 'oké' után már le is tettem.
Kb. 20 perc és itt lesz. Remélem nem lesz túl késő.
Jimin mellé ültem és arcát néztem. Majd mellkasára, ami még fel és le emelkedett. A külsője csábitott el. A telt ajkai és a gyönyörű szemei. Most viszont elég megtörtnek látszik. Nem is csodálkozom...lehetek még ennél is hülyébb? Azt hiszem beleszerettem Jiminbe! És majdnem meg is öltem.
Na helló! Jöttem a résszel ami eléggé fura és klissés lett. But who care? Én élvezem az írását ennek a kis könyvnek. Fogalmam sincs, mikkor jön a következő! 😝
Xoxo L.S
ESTÁS LEYENDO
Az utca söpredéke /JIKOOK ✔️
Fanfic•EGY EMBER, AKI TUDJA, HOGY AZ UTCA JOBB BÁRMINÉL• _________________________________________ "Ah, igaz is. Hiszen már összetörtelek." mellényéből elővett egy pisztolyt. Elkerekedett szemekkel néztem rá. Hát tényleg meg öl? A fejemre irányitotta a...
