✖Jungkook✖
Jin nemsokára itt is volt. Jimint azzonal meg kellett volna műteni. De a kórházba mégsem vihettük. Ezért Jin a házamban operálta meg őt. Végignéztem ahogy Jimin fejéről gyorsan leborotválta a vágás mellett növő haját és már neki is kezdett összevarrni az elég mély sebet. Az infúzió ott volt a kezében és a fejét bekötötte.
Később egy sör társaságában beszélgettünk.
"És, ki ez a szépfiú?" kérdezte.
"Elraboltam, mert látta az egyik gyílkosságom." mondtam el neki az igazat, hiszen Jinnek van felesége és ő igen jártas a szerelemben. Meg is bízok benne.
"Uff, te aztán elég romantikus vagy." szavaiból tömény szarkazmus áradt.
"Ugye? Amúgy, hogy van? Minden rendben vele?" kérdeztem a végét már aggodalmas hangon. Úgy utálom magam.
"Nyugi Guk, minden rendben lesz vele. Bár elég szarul nézett ki. És sok következményei is lehetnek. Memória, bénulás, látás, hallás. Viszont reménykedjünk a legjobban." ezek egyáltalán nem jó hírek. Mi lesz ha lebénúl, az utcára mégse dobhatom ki.
"Ahh Hyung, mit tettem?" temettem fejem kezeim közé.
"Jaj Kook mintha már nem öltél volna meg vagy tucatnyi embert." vágta hozzám szemrehányó szavait.
"De ő más! Őt..." nem tudtam kimondani hangosan. Sok csinos nő volt már az ágyamban. De egy komolyabb kapcsolatom sem volt.
"Mond ki. Szereted!" szólalt meg.
"Igen én...szeretem őt. Bassza meg!" mondtam ki a bűvös szót, csak kár, hogy Jimin nem hallhatja. Jin elmosolyodott majd felállt és miközben megveregette a vállam elbúcsúzott.
Egyedülmaradtam vele. Nem tudom mikor fog felébredni. Rémisztő belegondolni a következményekbe.
••• ❇ •••
| |
••• ❇ •••
✳JIMIN✳
Mintha a szememen párkilós súlyok lennének. Megpróbálom őket kinyitni ami elsőre nem sikerül. Néhány próbálkozás után végül csak kinyíltak szemeim. Nem láttam semmit. Aztán pár pislogás után lassan kitisztult a látásom. Körülnéztem a helyiségben ahol voltam. Minden idegennek tűnt.
Aztán megpróbáltam emlékezni, mégis hol vagyok, de semmi sem ugrott be.
Sőt még a saját nevem sem. Teljes üresség. Nagyon megíjedtem. Lenéztem kezeimre. Olyan vékonyak...
Vajon mi történt velem. Hány éves vagyok? Mi a nevem? Hol lakom? Van családom? Hol vagyok? Annyi sok kérdés fogalmazódott meg fejemben.
Kinyílt az ajtó, és én rögtön odakaptam a tekintetem. Egy férfi lépet be rajta. Haja fekete, és a szemei mogyoróbarnák. Nagyon jóképűnek tűnt.
"Jimin! Végre felébredtél." mosolyodott el. Ki ez az ember? Ismer engem?
Jimin...én lennék az?
"Hhng.." csak most tűnt fel milyen száraz is a torkom, sőt az egész szám.
" Ki vagy?" szólaltam meg rekedt és mély hangon. Szemei kitágultak és egy pillanat erejéig ledermedt.
"Nem emlékszel rám?" kérdezte, összezavarodva.
Megráztam a fejem, hiszen a beszéd fájt.
"Oh ne! Én vagyok az , Jungkook. A szerelmed! "
Sziasztok! Elnézést kell kérjek tőletek amiért nem volt rész! Sokszor nekiálltam írni, de valahogy nem ment. Közben beteg is voltam, a suli is lefárasztot. Így már végképp sem volt kedvem írni. De most visszatértem! Tudom, hogy nem a legjobb és leghosszabb rész, de több mint a semmi. (Annyit szenvedtem velee😭) Remélem tetszik nektek és még meg szeretnék kösszöni a sok nézetséget, csillagot és kommentet. KÖSZÖNÖM BABÁIM!
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Boldog karácsonyt! 🎄💝
YOU ARE READING
Az utca söpredéke /JIKOOK ✔️
Fanfiction•EGY EMBER, AKI TUDJA, HOGY AZ UTCA JOBB BÁRMINÉL• _________________________________________ "Ah, igaz is. Hiszen már összetörtelek." mellényéből elővett egy pisztolyt. Elkerekedett szemekkel néztem rá. Hát tényleg meg öl? A fejemre irányitotta a...
